Garami Gréta: Pusztulás és születés
(részlet a katalógusból)
Az Aulich Galéria kiállítása Paizs László utóbbi
évtizedekben készült munkáiból válogat. A monumentális kompozíciók alapvetően ebben
a periódusban is plexiből, poliészterből készülnek, a korábbiaktól eltérően
azonban nem a korjelenségekre reflektáló, tárgycentrikus szemléletmód jellemző
rájuk. A művész figyelme a síkfestészet felé irányul. A provokatív fiatalkori társadalom-kritikát
felváltja az élete alkonya felé közeledő ember szomorú tapasztalatait tükröző,
múltat és jelent összegző, egyben a sötét jövőt kutató látásmód. Paizs már nem
akar felbosszantani, sem ironizálni vagy ellenállni. A megfontolt ember a jövőbe
néz, miközben a jövőben megjelenő múltat tárja fel a jelen világának. Víziói a művészettörténeti
múltat idéző figurális utalásokkal és az anyag roncsolásának szenvedélyével
kimondott, kinyilvánított intések. Lakner egykori szavai – „Az ember lefesti
azt, amitől fél” – továbbra is aktuálisak, míg azonban korábban ezt a félelmet
a deklarált művészet köréből való kitiltás táplálta – ami egzisztenciálisan az
ember, szakmailag a művész fennmaradását veszélyeztette –, most képein a
művészi, emberi értékek és a teljes világ pusztulása fenyeget.
