A földi paradicsom az emberiség örök víziója és vágyálma a tökéletességről, a természetről, az emberek közötti harmóniáról, arról a soha nem volt aranykorról, ami a művészet számára az egyik legkimeríthetetlenebb téma. A gyűjtemény 53 művésztől válogatott 102 darabja mind ebbe a hatalmas tematikus keretbe ágyazódik. Rodin, Bourdelle, Marino Marini, Giacometti, Henry Moore szobrai, Monet, Degas, Renoir, Chagall festményei, Modigliani, Matisse, Lipchitz grafikái sok más kiváló alkotással együtt öt nagy tematikus egységben mutatják be a modern művészet mestereinek földi paradicsomot megidéző vízióit.
Kiállításunk öt nagy egységben járja végig a földi paradicsomot megidéző művészi utat. Az Aranykor, illetve a Természet témakörében Paul Signac remekművén át Monet, Renoir, Braque, Edmond-Cross, André Derain, Alekszej Javlenszkij, Alfred Sisley és mások kiváló alkotásai vallanak a természet inspiráló erejéről, a természetben rejtőző aranykori tökéletesség örök eszméjéről. A Menny és pokol témakörét bemutató egység középpontjában Rodinnek a Pokol kapuja című alkotásához készült szoborkompozícióival találkozunk, de itt kaptak helyet Daumier, Giacometti, Rodin, Lipchitz portréi, illetve más olyan alkotások is, melyekben az emberi kapcsolatok egyszerre pokoli és mennyei dimenziói öltenek testet. A szekció másik drámai csomópontjában Rodin Keresztelő Szent János levágott fejét ábrázoló márványszobra áll. Kiállításunk negyedik egységének címe a Boldog világ. Itt zsánerszerű ábrázolások, a mindennapi élet egyszerű szépségéről szóló alkotások szerepelnek, köztük Alexander Calder finom rajza egy kötéltáncosról, Kees van Dongen derűs Útmenti kávéháza, vagy a Nino Caffé kifejezetten bájos humorral megfogalmazott Behavazott park című festménye. Ebben a teremben kaptak helyet Marino Marini grafikái és szobrai is. Marini alkotásai a Kasser-gyűjtemény központi részét képezik. Az alapítók és a művész közötti szoros barátság eredményeként a gyűjtemény Marini-kollekciója kiemelkedő jelentőségű. Az ötödik, Ádám és Éva címet viselő egység művei között a férfi és nő kapcsolatáról, az örök nő prototípusának változó művészi megfogalmazásairól valló alkotásokat találunk. Cézanne, Renoir, Maillol, Henry Moore, Modigliani, Matisse, Degas művei mellett a terem középpontjában Rodin Az örök bálvány című alkotása áll, ami egyben a Kasser-gyűjtemény egyik kulcsműve is, hiszen 1929-ben ez a szobor ejtette rabul az ifjú Alexander Kassert, s tette a művészet elkötelezett rajongójává.
A felsorolt művészek mellett kiváló alkotások képviselik például Hans Arp, Marc Chagall, Giorgio de Chirico, Csáky József, Giacomo Manzù, Max Pechstein, Pablo Picasso, Diego Rivera, Maurice Utrillo vagy Osip Zadkine művészetét is.
Az örök bálvány
1929-ben egy fiatal magyar diák a párizsi Musée Rodin termeiben nézelődött, s megakadt a szeme Az örök bálvány eredeti gipszmintáján. A szobor egészen elbűvölte. Egy fillér nélkül, mégis eltökélten kopogtatott be az igazgatóhoz, és kijelentette, hogy megvásárolja a szobrot. Kiderült, hogy nem ő állított be elsőként ezzel a szándékkal. Már több múzeum feliratkozott a várólistára, hogy hozzájuthasson Az örök bálvány bronzöntvényéhez, noha egyelőre még tervbe sem vették, hogy öntvények készüljenek a gipszformáról. A magyar fiatalember mindenesetre felíratta nevét a listára.
Tíz évvel később újra ellátogatott a múzeumba, ahol nem kis örömére tudatták vele, hogy Az örök bálványról tizenkét öntvényt készítenek, s azok közül egyet megvásárolhat. Ám nem sokkal ezután kitört a második világháború. Fémet csakis katonai célokra lehetett felhasználni, így a múzeumnak el kellett halasztania az öntvények készíttetését. Időközben az egykori magyar diák kivándorolt az Egyesült Államokba, és családjával együtt New Jersey államban telepedett le. A háború után a múzeum végre sort keríthetett az öntvények elkészíttetésére, a magyar megrendelő hollétéről viszont most már nem volt tudomásuk. Így csak tizenegy bronzöntvény talált gazdára a világ különböző részein lévő gyűjteményekben. Egy-egy öntvény elkészítése mintegy két évet vett igénybe.
A magyar megrendelő már ötvenes éveinek elején járt, amikor ismét Párizsba utazott, hogy utánajárjon a szobornak, s tudomást szerzett az elszalasztott lehetőségről. Közölték vele, hogy a tizenkettedik öntvényt átveheti, amikor az elkészül, valamikor a következő évtized folyamán. Csalódottan, ám még mindig nem reményvesztetten tért vissza Amerikába. Hat évvel később a múzeum értesítette, hogy az egyik, már elkészült öntvényt, a 8-as számút, megkaphatja. Végre, több mint negyven év után, Alexander Kasser birtokába juthatott az a szobor, amelyet annyira csodált és oly állhatatosan igyekezett megszerezni. Valaha szegény diák volt, akinek buszjegyre sem futotta, mégis mert királyi módra álmodni; most pedig végre magával vihette azt, amiről álmodott.
Ilyenformán Az örök bálvány mindig is sarkalatos darabja maradt a Kasser-gyűjteménynek. A megszerzéséért folytatott küzdelem vágyat ébresztett Kasserben a gyönyörű műalkotások iránt, s a szobor egyúttal a szerzemények megítélésének mércéjévé is vált.
A Kasser család Alexander Kasser a Monarchia idején született Budapesten, egy hat gyermekes család első gyermekeként. Először a párizsi Sorbonne-on tanult, miközben a később híressé vált Socio Club labdarúgócsapatban futballozva gondoskodott megélhetéséről. Miután a grenoble-i egyetemen vegyészmérnöki diplomát szerzett, visszatért Magyarországra, és a papíriparban kezdett dolgozni. Egy sor szabadalom birtokában és innovatív személyzeti irányítással hamarosan a papírgyártás egyik legkiválóbb szakértője lett. Elizabeth Aranyi és Alexander Kasser (Aranyi Erzsébet és Kasza Sándor Budapesten találkozott és kötött házasságot, s két gyermekük, Michael és Mary is ott született.
A Kasser házaspár Marino Marinivel, 1968 1944-ben Alexander Kasser Valdemar Langlet professzorral együtt szervezte és irányította Magyarországon a Svéd Vöröskereszt munkáját, amellyel több száz zsidó és politikai üldözött életét mentették meg. Elisabeth Kasser tolmácsként dolgozott Raoul Wallenberg mellett. A Kasser házaspár jelentős mértékben támogatta Raoul Wallenberg erőfeszítéseit, amellyel számtalan embert sikerült megmenteni. Áldozatos munkájáért Alexander Kasser 1997-ben megkapta a Világ Igaza kitüntetést, nevét pedig felvésték a Jad Vasemben a Megemlékezés Falára. A háború után a Kasser házaspár a két gyermekkel együtt elhagyta Magyarországot. Először Mexikóba mentek, ahol Alexander Kasser hamarosan a cellulózkémia professzora lett a mexikói Műszaki Egyetemen, majd az Egyesült Államokba áttelepülve egy tanácsadó céget alapított, s így folytatta pályafutását a papíriparban. Alexander is, Elisabeth is kora ifjúságától fogva a zene és a képzőművészet barátja volt, és már Magyarországon foglalkozni kezdtek a műgyűjtéssel. Az Egyesült Államokban ismét módjuk nyílt erre. Elizabeth, Alex, és lányuk, Mary 1969-ben hozta létre a Kasser Művészeti Alapítványt (Kasser Art Foundation), amelynek célja a képzőművészet és a zene támogatása szerte a világon. Alexander Kasser tevékeny tagja volt a New York-i Tudományos Akadémiának és a londoni Royal Academy of Dancing Nagytanácsának. Alexander Kasser 1997-ben, 88 éves korában halt meg Bécsben, Elisabeth Kasser pedig 2002-ben, 82 éves éves korában halt meg Washingtonban.
A művészet iránti lelkesedést, a művészet szeretét éppúgy örökül hagyták mindkét gyermekükre, Maryre és Michaelre, mint annak tudatát, hogy a művészetet támogatni, a jótékonykodást gyakorolni kell. Mary V. Mochary és I. Michael Kasser is aktív műgyűjtők. Az ő pénzügyi támogatásuk tette lehetővé a washingtoni National Museum of Women in the Arts Elisabeth A. Kasserről elnevezett szárnyának megépítését, amelyet 1997-ben nyitottak meg, valamint az Alexander Kasser Színház megépítését a New Jersey-állambeli Upper Montclair város egyetemének területén. Ez utóbbit 2004-ben adták át a színházkedvelő közönségnek.
A kiállítást gazdagon illusztrált tudományos katalógus kíséri.
A kiállítás elmélyültebb megértéséhez angol, német, valamint magyar nyelvű audioguide szolgáltatás áll a látogatók rendelkezésére Zsurzs Kati és Bordy András magyar hangjaival.
A kiállítás kurátora: Bellák Gábor