Olyan jelenség érzékelhető, globális szinten, a sokszínűen gazdag és szerteágazó, figyelemre méltó képzőművészeti megnyilvánulásokban, melyek az értékek létrehozásában szerepet játszó alkotói folyamat törvényszerűségeit, tudatunk terjedelmének végtelen lehetőségeit minimalizálják. Elméleti elképzeléseket követő interaktív művek, kiállítások, egy adott térrel kapcsolatos intervenciók, a tér értelmezésének tág, elméleti síkon való kiszélesítése, a kommunikáció jelentőségének abszolutizálása, figyelem felkeltők, úgyszintén a különböző társadalmi problémákat bemutató kiállítások, de például utópia a képzőművészettől várni ezekre megoldásokat, sokkal inkább annak szellemi és lelki értékeit gazdagító sajátos szerepére volna szükség…
Láthatunk a kiállításon műveket, melyek két dimenzióban, síkban nem reprodukálhatóak, nem érzékelhetőek, jelezve a (fizikai) térbeli művek érzékelésének jelentőségét, azt a folyamatot, amikor a térben létező művet körüljárjuk, szemünk egy gráffal összefűzi a tőlünk és egymástól különböző távolságra lévő részeket, és tudatunkban kialakul a térbeli dolog érzete. Megtekinthetőek a megérzések és a megvalósítások szintjén azok a művek melyekben a térbeni megvalósítások új lehetőségei bontakoznak ki . Figyelmeztetnek arra, hogy a tér nem csupán egy adott ponthoz viszonyított, abból egymásra merőleges egyenesekkel meghatározható, hanem azt, azok az indíttatások és (idő) folyamatok hozzák létre melyek a mű létrejöttében szerepet játszanak. A kiterjedések, (dimenziók) száma annyi amennyiben képesek vagyunk megnyilvánulni, és amennyit képesek vagyunk érzékelni. A művekben tapasztalható megérzések és megvalósítások interdiszciplináris vonatkozásban, makro szinten összhangban vannak a térrel és idővel kapcsolatos jelenkori elméletekkel (hajtogatott terek, stb.), illetve mikró szinten azokkal az idő folyamatokkal és térbeni megnyilvánulásokkal, melyek az élet eredetére vezetnek vissza és tovább vitelében szerepet játszanak (molekuláris genetika stb.).
Benedek József
