Ez a térség Európa egyik legsűrűbb vulkánmezője. Az évmilliókon át tartó kitörések előtt a hatalmas Pannon-tó vize borította ezt a vidéket, mai felszínét pedig ismét más elemek, a szél és a víz erői alakították ki, végül pedig az ember. Néma Júlia munkájának egyik kiindulópontja e gazdag földtani múlt öröksége. A művész a régió változatos kőzeteiből, agyagos és homokos üledékeiből gyűjtött mintákat olyan transzformatív hatásoknak teszi ki, melyek évmilliókkal korábbi folyamatokat idéznek. A természetes ásványi anyagok a kemencében a vulkáni tevékenység hőfokára, sőt még magasabbra hevülnek. Úgy forrnak, folynak, terülnek, majd szilárdulnak mázzá a különféle formákon, mint a láva. A tárgyak felszíne így egyfelől a vulkáni tevékenység fiktív újrajátszását rögzíti, másfelől ahhoz az archeológiai kezdethez közelít, ahogyan az ősi magastüzű kerámiamázak kialakulhattak. Ezért sem elemzi az alkotó az ásványi alapanyagok összetételét: kapott állapotukban, minimális beavatkozással, a spontánul kísérletező természet útjain törekszik felhasználni őket. Különféle lelőhelyek időrétegeiből bontja ki a természetes geodiverzitás vizuális gazdagságát. A mázakba olvadó hamu fluid viselkedése és a színek földmeleg tónusa, melyek a legtermészetesebb égetésmód, a fatüzeléses kemence velejárói, lekerekítik a tárgyak születésének történetét, a várakozást a várható váratlanra.
A művek létrejöttét és a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 keretében megrendezett kiállítást a Művészetek Háza Veszprém Balaton EYE rezidenciaprogramja, a Magyar Művészeti Akadémia, a Bakony–Balaton UNESCO Globális Geopark és az EU-Japan Fest Japan Committee támogatta.
Illusztráció: Néma Júlia: Litoszféra I., kőagyag, Balaton-felvidéken gyűjtött talajmintából készült máz, fatüzeléses égetés, 1350 ºC, a művész jóvoltából
