„A dolgok végső természetének megértése egy olyan zsigeri vágy, amely periodikusan elcsitulhat, de alapvetően az emberi élet velejárója. Ez egyfajta háttérzaj marad egészen addig, amíg ez a megértés nem pusztán csak intellektuális síkon áll össze, hanem „abszolút” belső tapasztalattá válik. Első önálló kiállításomon ennek a „kutatásnak” a konklúziójaként egy homokozót installálok a Stúdió Galériában speciális homokozó-formákkal, amiket bárki kipróbálhat.
A homokozó minden játékok közül talán a legelterjedtebb, legegyszerűbb és ugyanakkor a legpontosabban fejezi mindazt, ami történik velünk külső és belső szinten egyaránt. Egyrészt a homokozás tapasztalat a valóság formai kifejeződéséről, másrész ennek a formaiságnak a folytonos változásáról. A homok, mint anyag is voltaképp a folytonos átalakulás és mozgás terméke; a szemcsék esetenként több millió évesek. A homoknak nincs eleje és vége, a belőle keletkezett formák inkább az is-is elvét prezentálják, sem mint a vagy-vagy-ét. A kettősségekre épült szemlélet (itt-ott, kezdet-vég stb.), amely csak látszólag segít a tájékozódásban, feloldódik és a köztesállapot vagy folyamat-helyzet kerül előtérbe.
A formába és a formák értelmezésébe vetett feltétlen bizalomnak számomra mint képzőművésznek speciális szerepe van: olyan tárgyakat illetve helyzeteket használok a munkáimban, amelyekben feltétlen megbízunk, amelyeket megszoktunk. Ezekkel a megbízható formákkal dolgozva próbálok olyan helyzeteket teremteni, ahol ez a bizalom fellazul, és mindamellett, hogy újból és újból értelmezés alá vetjük az adott helyzetet, nagyobb jelentőséget kap az értelmezésre való lehetőség, mint az értelmezés maga.”
(Tarr Hajnalka)
