Az abszolút tökéletességre való törekvés
Franco Adami szobrász 1933. november 19-én látta meg a napvilágot. Klasszikus képzésben részesült: először a pisai Instituto Leonardo da Vinci, a későbbiekben pedig a Scuola d’Arte de Cascina és a firenzei Académie « delle belle Arti » növendéke volt.
– 18 évesen részesült először elismerésben szobraiért. 1957-ben szintén első helyezést ér el Cascinában. Két évvel később művészeti tanulmányait már Párizsban folytatja az École des Beaux-Arts növendékeként majd később itt is telepszik le. Az 1960-70-es években kizárólag fával dolgozik, mely az útkeresés évei alatt az elsőszámú alapanyagként szolgál számára. Adami továbbra is figurális műveket alkot annak ellenére, hogy felfedezi magának a modern művészetet, Zadkin és különösen Moore munkásságát.
– Adami művészi kiteljesedése az 1970-es évekre tehető, amikor kővel kezd el dolgozni. Ez az alkotói korszak már egy érett művész életművét hivatott tükrözni. Adami egyre jobban elsajátítja annak az új anyagnak a megmunkálását, amely egyedüliként tette lehetővé számára a tökéletes önkifejezést, képességeinek teljes kiaknázását, és tehetsége minden dimenziójának megjelenítését.
Franco Adami technikája az azonnali kifaragásra épül. Ez a technika – amely sokkal kötöttebb, mint a modellezéses munkafolyamat – hihetetlen türelmet követel meg a művésztől. Hatalmas energiát kell, hogy fordítson arra a munkára, amely során az adott tömbből kialakítja a kívánt formát az anyag tulajdonságaihoz igazított eszközök segítségével.
Adami kedvenc anyaga végül a márvány lett: „nem csupán halhatatlansága miatt választottam ezt az anyagot, hanem a gyűjtők iránt érzett tiszteletből is”.
Az elmúlt évtizedben Franco Adami a világ számos pontján kiállította szobrait. 1965 óta rendszeres részvevője a párizsi, valamint a nagy nemzetközi kiállításoknak. Alkotásai rendre megtalálhatók a föld fontosabb múzeumaiban, és jelentős számú monumentális szobra található köztéren a világ számos országában Veronától egészen az elefántcsontparti Abidjanban és Yamoussoukroban.
Adami művészetét a hajlított vonalak által jellemzett tiszta és egyszerű formák keresése teszi meghatározóvá. A szobrász tudatosan kerüli a túlzó, fölösleges díszeket annak érdekében, hogy továbbra is a rá jellemző stilizáló hatást érhesse el.
Franco Adami művészetét a jellemzően karakteres emberi arcok teszik gazdaggá. Nagyon érdekes megállapítani, hogy bizonyos motívumok miként vonulnak végig eddigi munkásságán. Szobraiban szuggesztíven jeleníti meg a belső érzéseket kifejező akaratot, a csakis rá jellemző alapjaira leegyszerűsített eszközeivel.
– a tiszta formát keresi: megtisztítja és egyszerűsíti azt. Az alapvető esszencia megörökítése érdekében elhagyja a felesleges elemeket és szükségtelen kiegészítőket.
Mindazonáltal érdemes felfedeznünk azt, hogy az egymáshoz igen közel álló témákban, amelyekben alkot – lásd: állatok, emberi lények, maszkok, totemek – megtalálható egy közös vonás: – ez egy igen alapvető jellemző jegye Adami munkásságának mely úgy is fogalmazhatunk a lényegét jeleníti meg, – ez pedig nem más, mint az élettől való elragadtatás.
– lényegében bármely alkotói korszakát is élte a művész, a téma úgy tűnt csupán csak eszköz és kifogás számára, hogy tovább vizsgálhassa a számára oly fontos dolgokat: az életet és az emberi alakot. Ezzel egy időben az abszolút tökéletességre törekszik.
A művész, aki a legnagyobb tisztelettel fordul az anyag iránt, aki csak alapos vizsgálatot követően választja ki azt, és aki a legapróbb titkait is ismeri, továbbra is az abszolút tökéletességet keresi; és meg is találja azt a töretlen energiát sugárzó, fényezett márvány finom és vonzó vonalaiban.
Adami egyszerű és megnyerő személyiség. Olyan tulajdonságai ezek, amelyek ténylegesen jelen vannak szobraiban is. Mindig arra törekszik, hogy műveiben megmaradjon az emberi dimenzió; célja, hogy a lehető legtöbb ember megértse műveit anélkül, hogy közvetítő, értelmező segítségére lenne szüksége.