Friss hajtások
A három tehetséges szobrászművész sok közös vonást, közös szakmai színvonalat felmutatva, mégis mind saját egyéni művészi útját járva a legfiatalabb szobrászgenerációhoz tartozik a kiállítás sorozatban eddig bemutatott művészek között.
Fülöp Gábor 1981-ben született Mátészalkán, fiatal kora ellenére többek között Ludwig ösztöndíjat (2006), Székely Bertalan-ösztöndíjat (2004) tudhat magáénak.
Rajcsók Attila Budapesten született 1983-ban, többek között Amadeus ösztöndíjjal jutalmazták szobrászatát 2005-ben.
Majoros Áron Zsolt 1982-ben született Budapesten és egyéb díjak mellett 2005-ben Finta-díjjal, 2008-ban Prima Primissima Junior Díjjal tüntették ki.
Mindhárman a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán végeztek, mestereik Kő Pál, Karmó Zoltán és Gálhidy Péter nagy hatással voltak rájuk. Tehetségüket az is bizonyítja, hogy mindhármuk vizsgamunkáit beválogatták a Best of Diploma 2008 kiállításra. Mindhárman részt vettek a Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep és Szoborpark jelképét helyreállító rekonstrukciós munkában, ahol szobrászatuk is jelentősen gazdagodott. A három fiatal művész a Képzőművészeti Egyetem Szobrász Tanszékének vezetője, Körösényi Tamás ajánlásával került a kiállítási programba.
Közös mestereiken túl a szakmához való viszonyuk is hasonló alapokon nyugszik. Ennek egyik fontos pillére a hagyomány tisztelete, mentesen azonban a megrögzöttségektől. A faszobrászat hagyományait viszik tovább, de igyekeznek kitágítani a technikai és műfaji lehetőségeket. Organikus, biomorf rendszereket bontanak ki, többnyire egyetlen tömbből-rönkből, alkalmazkodva az élő anyag kínálta lehetőségekhez. Egyszerre kötődnek a természeti matériához, de absztrahálják is a formákat.
Rajcsók Attila a kőszobrászattól indult, hogy aztán a nagyvonalúan alakítható fémen, vason keresztül, egy váratlan fordulattal eljusson a tölgyig, a hársig és az eperfáig. A most kiállított Egyensúgy c. szobra egy különleges, negatív és pozitív formákat társító, fekvő egyensúlyi helyzetet jelenít meg a kiállítótérben.
Fülöp Gábor Kiáradás című szobrában egyik kedvelt témáját, a növények növekedési rendszerét, sejtek és szövetek fraktálokra alapozott szerveződési formáját jeleníti meg. Munkáiban bátran nyúl más „idegen” anyagokhoz, de azt is mindig a fafaragás technikájával alakítja. Új szobrainak egzotikumát a szín, a japán vörös lakk használatával növeli.
Majoros Áron rendkívüli módon kíváncsi a plasztika láthatatlan belső tereire. Hosszú és aprólékos munkával, résekkel és hasításokkal, láthatóvá teszi szobrai titokzatos, eddig elzárt világát. Így van ez a hátára fordított teknős (Ao) esetében is.
