FRIDVALSZKI Márk, GYŐRFFY László, KERESZTES Zsófia, KIS RÓKA Csaba, LICHTER Péter, SZŰCS Attila
„A posztapokaliptikus gondolkodásban benne rejlik egy antropológiai és történeti paradoxon, miszerint egy olyan optikát kínál fel, melyen keresztül az ember visszanéz önmagára, mégpedig saját „bevégződése” után. Eva Horn kultúratudós szerint ez a futurum perfectum apokaliptikus fantáziája, melynek tárgya a jövő mint katasztrófa. Az antropológiai paradoxon ott képződik meg, hogy vajon az ember képes-e kívülről reflektálni önmaga „eltűnését”, vagyis mennyiben és miként emberi még a túlélő tekintete? Illetve van-e története/történelme ennek a túlélőnek, ha a jelentésadó emberi világ legfeljebb csak romként hozzáférhető? Vagy valójában már csak természettörténet adódik számára, ahogy azt Walter Benjamin elképzelte, melybe az ember és a történeti világ geológiai üledékként integrálódik vissza?
A FUTURUM PERFECTUM című kiállítás a fenti kérdésekre próbál választ találni, miközben a posztapokaliptikus paradoxon képzőművészeti, illetve képpoétikai kontextusát vizsgálja. A tárlat középpontjában Lichter Péter Fagyott május című kísérleti horrorfilmje áll, melyet a Budapest Horror-szcénához tartozó képzőművészek és alkalmi szövetségeseik reflektálnak különböző mediális stratégiákkal. (…)”
Nemes Z. Márió
„Postapocalyptic thought contains an anthropological and historical paradox, because it allows human rationality to observe itself after its own „disappearance”, through a posthuman optic. According to Eva Horn, this is equivalent to the apocalyptic fantasy of a futurum perfectum, in which the future is exposed as catastrophe within a present already sutured with the void of an abyssal future. The anthropological paradox emerges when we reflect upon the following question: are humans capable of reflecting on their own disappearance? Furthermore, how may the experience of disappearance and extinction be integrated into experience, if at all?
Furthermore, does the futural survivor of extinction have any historicity, is it a historical being, if the human world has been reduced to a state of ruination? Can history survive the apocalypse? Or, as Walter Benjamin held, does natural history remain the sole form of historicity in the wake of catastrophe, in which humans come to be reintegrated in the form of geological layers and mineral elements?
The FUTURUM PERFECTUM exhibition attempts to uncover the content of the postapocalyptic paradox we have outlined above, in the context of an inorganic visual poetic context. In the center of the exhibit is Péter Lichter’s Fagyott május, an experimental horror film, reflected by artists from the Budapest Horror scene and their occasional allies, with different media strategies. (…)”
Márió Z. Nemes
