A kiállítás szerdán 10 órától látogatható.
Gábriel József kiállítása elé
Az egy évtizede az Egyesült Államokban élő, ennek ellenére Zalaegerszegre rendszeresen hazajáró, és az itthoni művészeti életbe is bekapcsolódó, immáron hatvan esztendős Gábriel József festészetének különös vetületét képezi a képeit átható bölcsesség. Ennek érzése az asszociáció örvényébe kerülve erősödik meg bennünk. Ismeri az ember belső életének kacskaringóit, buktatóit, vágyait, s mindabból, amit elénk állít, magunkra ismerünk. Különös érzéke van az egyéninek a kollektívbe történő átfordításához. Pontosan tudja, hogy nem a látszat, nem a felszín a fontos.
Ami igazán számít, az alig észrevehető, olyan magától értetődően természetes. Egy kicsiny gesztus, egy mosoly, egy jelentőségteljesen félrehajtott fej, egy meghökkentő tárgy sokkal többet mondhat vagy érhet minden képi – de nem csak a képi – dinamizmusnál. A finom irracionalizmus misztikája a racionális pragmatizmusnál. A hétköznapok meghitt pillanatai a nagy példázatoknál vagy szenvedélyeknél. Mindezt – hat évtized tapasztalatával a háta mögött – olyan módon fogalmazza allegóriákba, hogy egyetlen pillanatig sem érezzük őket tanításnak. Lényegükig saját magunk jutunk el, szubjektív módon, azon az úton, amelyet a festő kijelöl, majd tapintatosan félreáll, hogy a néző saját eredményének érezhesse a megértett igazságokat. És csak miután mindez tudatosodik bennünk, érthetjük meg Gábriel művészetének igazi lényegét.
Ami igazán számít, az alig észrevehető, olyan magától értetődően természetes. Egy kicsiny gesztus, egy mosoly, egy jelentőségteljesen félrehajtott fej, egy meghökkentő tárgy sokkal többet mondhat vagy érhet minden képi – de nem csak a képi – dinamizmusnál. A finom irracionalizmus misztikája a racionális pragmatizmusnál. A hétköznapok meghitt pillanatai a nagy példázatoknál vagy szenvedélyeknél. Mindezt – hat évtized tapasztalatával a háta mögött – olyan módon fogalmazza allegóriákba, hogy egyetlen pillanatig sem érezzük őket tanításnak. Lényegükig saját magunk jutunk el, szubjektív módon, azon az úton, amelyet a festő kijelöl, majd tapintatosan félreáll, hogy a néző saját eredményének érezhesse a megértett igazságokat. És csak miután mindez tudatosodik bennünk, érthetjük meg Gábriel művészetének igazi lényegét.
Kostyál László
