Galambosi Dániel saját művészetéről:
„Képeim tulajdonképpen történetek, amelyekben valóság, képzelet és mesevilág keveredik. Ennek ellenére keveset tudok mondani róluk. Régi családi portrékat felhasználva kezdtem festeni őket, elsősorban Kitano Takesi Bábok című filmjének indíttatására. Ha pontosan nem is tudom megmondani, mi fogott meg benne, a maga koncentrált ürességével, statikus szépségével bizonyosan ez a film vezetett vissza az emberi figurához. Azóta is gyűjtöm az olyan filmkockákat, fotókat, amelyek képesek hasonló kreatív izgalomba hozni. A festményeim – színeiknél, témaválasztásuknál fogva – esetleg nyomasztóan hatnak, de felfedezhető bennük az irónia és a humor ötvözete is, amelyet fontosnak tartok.”
A Léna & Roselli Galéria Érkezők elnevezésű projektje a legfiatalabb művészgeneráció mecenatúráját vállalja. Egyéni kiállítást és külföldi bemutatkozási lehetőséget nyújt néhány tehetséges pályakezdőnek.
A sorozat első kiállítása Galambosi Dániel festőművész munkáit mutatja be, 2o1o február 18-ától.
Galambosi Dániel akadémiai stúdiumai alatt pár elmélyült festményben már megfogalmazta az elődként tisztelt modern tendenciákhoz való affinitását. Jelen munkáiban az amerikai figurális festészet világhírű művészének Alex Katznak 196o-as évektől kezdődő periódusa iránt mutat fokozott érdeklődést. Hasonló módon viszonyul a dolgokhoz, éles megfigyelőként, finom festői megoldásokat alkalmazva ábrázolja modelljeit. A különbségek igen sok aspektusból érdekesek számunkra. Más korban, más művészeti, társadalmi és pszichológiai problémákkal konfrontálódva jelennek meg Galambos Dániel figurái.
Alex Katz nyilatkozataiban azt hangsúlyozta: „Az élet olyan szép tud lenni, miért kéne tragédiát festeni.”
Most és itt, egy fiatal és érzékeny művész életélményét máshogy jeleníti meg:
„Azt a pillanatot akarom érzékeltetni amikor a szereplők belefeledkeznek a saját világukba és ezáltal idegenné válnak. Üressé válik a tekintetük. Még ha ténylegesen csinálnak is valamit, sétálnak, ülnek, verekednek, azt a másodpercet akarom elkapni ami a legtermészetesebb. A nyugalom, a légüres tér, talán a magányosság érzete, az egyedüllét amit sugallhatnak. „Van egy hangulat típus, amit keresek, ha megtalálom, keresek még hozzá hasonlókat. Google-zom a kép, ötlet kapcsán felmerülő szavakra, és ha találok, elmentem őket. Kinyomtatom, majd hozzájuk rajzolok, ráfestek a kinyomtatott lapokra, fotózom magamat és másokat hogy teljes legyen a vázlat. Közvetlenül a festés előtt készítek terveket magamnak.” (Galambosi Dániel)
Egy fiatal alkotó számára a lehető legjobb, ha tisztában van saját szeretett és választott tevékenységének tradícióival, mert roppant nagy segítséget kaphat a továbblépéshez, az őt foglalkoztató dolgokban.
Bognár Tünde
Művészettörténész
