A „Gate-keepers” (Hírkapuőrzök) c. kiállitás az elmúlt öt év időszakában az orosz kortárs képzőművészet azon irányait kísérli meg leltárba venni, amelyek kétségtelen művészi potenciáljuk ellenére nem váltak drága „glamour-trend”-ekké. Egy olyan metaforán keresztül vizsgáljuk a témát, amelynek elemei a modernizáció- és a média-teória aktuális elméleteihez kapcsolódnak. Mindkettő a mai Oroszország közéleti vitáinak és politikájának meghatározó témája.
A „hírkapuőrzö” a média-teóriában olyan intézményekre, pozíciókra vonatkozik, amelyek azon a határvonalon helyezkednek el, ahol a hír (az újdonság) találkozik a közönséggel. Mindez elméletileg a nyugati társadalom kánonjának megfelelően működik, miszerint „a társadalomnak joga van az információhoz”.
Az újdonság eszméje a modernizáció-elmélet központi témája, amelynek alapján a társadalom fejlődése az állandó megújulás képességétől függ, a hagyományokat és a történelmi örökséget állandóan új perspektívákból kell értelmezni. Az újdonság keresése a neoliberális egzisztencializmus egyik fő alapelve is. Ám nyilvánvaló, hogy a „hírkapuőrzö”-k pozíciója elég problematikus, és így a modernista, neoliberális egzisztencialista közvélemény éles kritikával él velük szemben. Másrészt azonban, mivel a hírek kontrollálatlan terjesztése teljes entrópiához és káoszhoz vezetne, funkciójuk szükségességével általában egyetért a közvélekedés. Eszerint tehát az újdonságnak, illetve a kontroll és rend intézményeinek egyaránt van helye a jelenlegi társadalmi rendszerben, bár állandó kölcsönhatásuk egyszer megjósolhatatlanul bizarr formát ölthet.
A fent leírtak alkalmazhatók a mai orosz művészeti helyzetre, mindez a művészetre is rávetül, és ott is megjelenik. Az utóbbi években az orosz művészeti élet tömegével élte át a különböző új művészeti kezdeményezések létrejöttét. A neoliberális kapitalizmus betörésekor a széteső normatív kultúra réseiből és hasadékaiból előbukkant mindaz, ami új és aktív, és korábban kulturális előítéletek, ideológiai sémák, gazdasági megszorítások nyomása alatt volt. A ’90-es évek elején Oroszországban mindössze két tábor létezett, a konceptualisták és a tradicionalisták (hagyományos festők), akiket az intolerancia áttörhetetlen fala választott el. Ez a fal most leomlott, felszínre került a közös alap, amelyen tradicionalisták és konceptualisták, pop-artosok és szürrealisták, divat fotósok és baloldali radikálisok, absztrakcionisták és designerek együtt léteznek.
A sokféleség a piac igényeinek megfelelően strukturálódott, s mindez kétpólusú helyzethez vezet, ahol az egyik pólus a sztárok csapata, a másik pedig a perifériára szorultaké (köztük a spektrum többi része). A művészetben is ugyanaz a neoliberális egzisztencializmus lett a domináns alapelv, ami a társadalomban általában, s így a hangsúly itt is tömegtermelésre és a termékek mindenáron való aktív reklámozására helyeződött. Ebben a helyzetben azok a művészek kényszerülnek kivűl álló pozicióba, akiket nem az új tömegtermelés, hanem inkább a munkák minősége érdekel. Ők hűek maradnak az avantgárd alapelvekhez, s módszerük nem a tömeges eladás, hanem inkább ennek a fajta termelésnek a megkérdőjelezése – a mai Oroszországban uralkodó neoliberális kapitalista körülmények ellenében. Ezt a művészi hozzáállást vizsgáljuk meg, mutatjuk be, s ehhez használjuk a „hírkapuőrzök” metaforát.
(Konstantin Bokhorov)
Gate-keepers – Az orosz művészeti szcéna az információáram folyamatában
Sergey Shekhosvtsov, Anatoly Osmolovsky, Kirill Chelushkin, Dmitry Alexandrovich Prigov, Elena Kovylina, Natalia Turnova és az OBSCHEE VZDRAGIVANIE csoport kiállítása, melyet a kiállítás kurátora, Kostantin Bokhorov nyit meg november 25-én, szombaton 19 órakor.