A kiállítás a documenta14 athéni szekciójában, az ottani Kortárs Művészeti Múzeumban bemutatott műveket tartalmazza. A sorozat alapkoncepciója, hogy a huszadik századi kommunikációs, technológiai fejlődés az eszközök gyors elavulásával járt együtt, minden korábban használt objektum funkcióját elvesztve, egy letűnt kor emlékeként maradt fenn. A documentára az eredeti, 1975-ös diapozitívokról készültek nagyítások, melyekhez Ladik Katalin zenei partitúraként szolgáló nyomtatott áramköröket használt fel. A ready-made objektek fotóit csoportokba rendezve, egy mind bonyolultabb zenei hangzás képi alapjának feleltette meg, a sorozatot az Arany Apokalipszis című vizuális vers zárja. Az újraértelmezés mellett Ladik Katalin a hímzés metódusával be is avatkozott a nyomtatott áramkörök vizuális struktúrájába, újabb zenei objekteket hozott létre. A technikai elemek hűvössége és precizitása a hímzés szubjektív hatásaival egészülnek ki.
acb NA