Zsuzsa képi fantáziáját folyamatosan megtermékenyíti a hétköznapi tárgyi világ, illetve az abban rejlő vizuális lehetőség, melynek mindig alárendelődik a tárgyak funkciója. Legtöbbször olyan képi helyzetbe hozza őket, ahol lehetetlen lenne rendeltetésük betöltése. A természetes környezetüktől megfosztott tárgyak játékra adnak lehetőséget, elsősorban vizuális játékra, miközben gazdagodni képesek jelentésükben. Izgatóvá válik, hogy egy annyira transzcendens jelenség, mint a fény, hogyan viselkedik profán környezetben, végül is képes-e felmelegíteni az emberi hétköznapokat. Az a folyamatos nyugtalanság, kifinomult izgalom és szenvedélyes türelmetlenség, ami Gesztelyi Nagy Zsuzsát a világ dolgait érzékeltető érzékszervi képeinek megszerzésére készteti, olyan léthelyzet, amelyben mindaz, ami látható, őt elementárisan és ellenállhatatlanul izgatja. Mert amit csak ő láthat meg, csak az ő szeme vehet észre, azt valóban megnézi éjjel nappal, feladatának tartja, hogy azután a saját érzékies képalkotó képzeletén átszűrve és elrendezve teljesíthesse ki mindazt. Már a kezdet kezdetén az érzéki szemlélet tiszta intuíciójával tudott a látható világhoz fordulni.