Mit jelent a határon túliság fogalma a kortárs képzőművészet számára? Releváns szempont-e művésztársadalom, a ’kultúracsinálók’ körében? Lehet-e a kopjafán és lyukas nemzeti színű zászlón kívül más szimbólumokkat és metafórákkal kifejezni kulturális identitásunkat? Melyik lokális szcénához tartozik a határokon túli (magyar) művész, amennyiben ekként határozza meg magát? Hogyan viszonyul a helyi kortárs képzőművészeti színtér az anyaország kortárs kultúrájához, az élőhely lokális világához és a nemzetközi kontextusokhoz?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat a GPS – Ismeretlen szcéna című (BIENNÁLE – A külhoni magyarok kulturális fesztiválja eseménysorozat keretében megrendezett) csoportos kiállítás, ahol szinte valamennyi bemutatandó mű foglalkozik a határok közöttiség/felettiség szituációjával, reflektál azokra a tapasztalatokra és kulturális mintákra, amelyek meghatározzák az itt/ott élők életvilágát, az alkotások létrejöttének körülményeit, a művészi munkát.
A kiállítás szélesebb kulturális és szociális közegből merít, és az alkotások megjelenési formái is változatosak, egy-egy mű esetében elhagyják a galéria/múzeum steril kiállítótermét, és kiköltöznek az utca mindennapi valóságába. Ilyen projekt Németh Ilona (Dunaszerdahely) munkája, köztérre kihelyezett információs táblákkal, amelyeken a helyi lakosság összetételéből kiinduló, a Bogardus-skálán alapuló kérdéssorozat olvasható. A több nyelven megismételt kérdéssor az etnikai/kulturális tolerancia mértékére kérdez rá, jelen esetben a budapesti Király utcában lesznek láthatók magyar, roma/lovári, héber, kínai nyelven a felsorolt – népességre, valamint a három határon túli régióra vonatkozó – kérdések.
A munkák technikájukban is eltérnek a szokásostól: többnyire az újabb művészeti médiumokat is erősen használó alkotások, interaktív munkák – helyenként erős, provokatív, sokszor humoros felütésekkel; állásfoglalásra, elgondolkodásra késztető, ingergazdag műtárgy-együttessel.
Több évtizedes, hibás gyakorlat a határokon túli magyar művészet skanzenizálása. Tradicionális műformák, klasszikus műfajok preferálása jellemző erre a művészetszemléletre, amely a művészet nemzeti-ideológiai küldetésének eszméjén alapul. A művészetben szertefoszlanak a hagyomány védőbástyái, nem érvényesek a lehatároló és kirekesztő csoportidentitások. A kortárs művészet művelői is lehetnek magyar nemzetiségű határon túliak, sőt sok esetben, az új művészeti médiumok révén, hatékonyabban dolgoznak fel társadalmi problémákat alkotásaikban, mint tradicionalista társaik.
Az Ernst Múzeum kiállítása valódi áttörés a határon túli magyar művészet gyakran egyoldalú és leegyszerűsített magyarországi megközelítése terén: a GPS – Ismeretlen szcéna három szomszédos ország – Románia, Szerbia és Szlovákia – magyar nemzetiségű művészeit mutatja be, elsőként vállalja fel a konvenciókat lebontó szemléletet. A Global Positioning System cím jelzésértékű, hiszen olyan rendhagyó művészetet ígér ebben a témában, amely egy egész világon használt helymeghatározó rendszer sikeres alkalmazását teszi lehetővé a képzőművészet, a kultúra vonatkozásában.
A GPS sztereotípia-döngető, elgondolkodtató, provokatív és szellemes kiállítás…
(Húshegyi Gábor katalógusszövege alapján)
GPS – Ismeretlen szcéna
A kiállítást szerdán 18 órakor Tatai Erzsébet művészettörténész nyitja meg. Kurátorok: Bartha József, Németh Ilona, Szombathy Bálint; asszisztens kurátor: Mayer Marianna.Résztvevő művészek: Bartha József, Csiki Csaba, Farkas Roland, Fekete Zsolt, Juhász R. József, Kispál Attila, Martiny Ivette, Miklós Szilárd, Miklósi Dénes, Németh Ilona, Sebesi Sándor, Sinkovics Ede, Szabó Péter, Szombathy Bálint, Varga Emőke, Ütő Gusztáv Közreműködnek: Juhász R. József, Sinkovics Ede, Ütő Gusztáv – performansz, OVEK_FINN csoport (Csiki Csaba, Szabó Péter) – experimentális zene