Gyarmathy Tihamér a magyar absztrakció egyik legnagyobb alakja.
Az imaginárius gondolati tér, s a benne zajló történések képezték festészetének szinte kizárólagos témáját, melyen kisebb kitérőktől eltekintve 1946 óta dolgozott. 1948-ban, az Európai Iskola és a nonfiguratív művészet nyilvánosságának betiltása után belső emigrációba vonult. A 40-es, 50-es évtizedfordulón kisméretű, absztrakt-szürrealista festményeket és fotogramokat készít. A 60-as években a teória érzéki látvánnyá lényegítésének eszköze a mértani elemeket felhasználó, lapidáris egyszerűségű új jelrendszer lesz, amely az évtized végére kiérlelt egyéni stílus legfontosabb összetevője. E jelrendszer, e képi nyelv segítségével filozófiai és vizuális értelemben is egyfajta világmodellt alkot meg.
Gyarmathy Tihamér (1915-2005) – első emlékkiállítása
Megnyitó: február 21., hétfő, 17.00 órakorMegnyitja: Pataki Gábor (művészettörténész)