“Halász András neve már legenda, elsősorban azért mert a 70-es évek meghatározó új képzőművész-generációjának egyik kiemelkedő egyénisége volt. 1979-ben New York-ba disszidált, ahol a P.S.1 rangos ösztöndíját elnyerve festményei a 80-as évek progresszív galériáiban szerepeltek. A személyi számítógépek kora előtt, 1983-ban készült első computer-grafikai sorozatában az 1965-67 között tartó kaposvári katona élményeit dolgozta fel. A „New York is my Vietnam” című sorozat és angol nyelvű memoár, igazi ritkaságnak számítanak a 80-as évek magyar vonatkozású képzőművészeti anyagában. Ennek a 80-as évekbeli műnek a továbbgondolása nagyméretű festmények formájában – egyetemi tanítványai együttműködésével – 2015-ben jött létre.
A Rugógyár Galéria kiállításán olyan műtárgyakat is láthatnak az életműből, amelyek az elmúlt két évtized jellegzetesen észak-európai, főleg belga (pl. Luc Tuymans) kortárs festészeti tendenciáihoz kapcsolódnak. Festményein aszketikus egyszerűséggel jelennek meg hétköznapi tárgyak. Ugyanezt a fókuszált, egyszerűségre törekvő, lényeglátó stílust érezhetjük az aktokon is. Halász András (Budapest, 1946) életművének most látható szemelvényeiben egy mélyen gondolkodó, filozófikus képzőművészt ismerhetünk meg, aki immár 5 évtizede dolgozik azon, hogy felmutassa a festészetben rejlő élet-interpretációk autentikus lehetőségeit.” (Rugógyár)
Nyitókép: Halász András: Kaposvár 1965-67 (inkjet print, 1983-85)
