A labirintus mint plasztikai probléma két vonatkozásban vált fontossá számomra az elmúlt években. Egyfelől, mert magában rejti a pokoljárás (azaz megpróbáltatások, megtisztulás, önmagunk megtalálása) fogalmát. Ez a felismerés segített abban, hogy egzisztenciális és közösségi folyamatok képzőművészeti adaptációjának a lehetőségeit villantsa fel. Másfelől már előbb felfigyeltem a labirintus motívumában rejlő elsődleges formai lehetőségekre. Több képemen a motívumnak a világ szorongató bonyolultságát kifejező vonását gyümölcsöztettem, amellett, hogy festettem végigjárható labirintusokat is.
A legutóbbi években a labirintus problémája fokozatosan a HÁLÓZAT plasztikai-gondolati fogalmára tevődött át. A HÁLÓZAT voltaképpen egy összetettebb, áttekinthetetlenebb labirintus. Szemben a labirintussal, amely szerencsével és kitartással végigjárható és a próbatételek után célhoz vezethet, a hálózat örökös bolyongásra késztet, az életút és a világ szorongató nehézségeinek legfeljebb a megsejtéséig, de nem a megoldásáig visz, mint az összetapadt, egymásra rétegzett és szétbogozhatatlan jelenségek, az irracionális, abszurd világ megfelelője. (Kováts Albert)
