Molenaar viszonylag egyszerű épületeket fest meglepő perspektívákban. A néma képek a nyitottság és zártság közötti kiegyensúlyozott kölcsönhatásra épülnek. Józan színek jellemzik a képeit; az épületek mindig szűrt fényfátyolba burkolóznak, amitől a festmények olyan érzést keltenek, mintha gondosan becsomagolt mentális terek lennének.
Jurriaan Molenaar (1968) művei meglepő nézőpontokból ábrázolnak egyszerű architektonikus szerkezeteket, hétköznapi épületeket. A bevásárlóközpontok, ipari övezetek, bankok és irodák minden esetben kihaltak, mintha zárás után látnánk őket. A néző az egyetlen, aki jelen van ezekben a terekben, amelyek bárhol lehetnének, mégsem valóságosak. Az áttetsző falak, vakablakok, félig nyitott ajtók és végtelen labirintusok egy elvont világot alkotnak, amelyet a művész „lelki valóságként” jellemez. Formai szempontból komor, visszafogott színhasználat, erőteljes térhatás és borotvaéles vonalak jellemzik a festményeit. A magyar közönség kétszer láthatta eddig az acb Galériában Molenaar
alkotásait. 2004-ben a „4 holland művész” című kiállításon szerepelt,
amely a hollandiai Tanya Rumpff Galériával való együttműködés révén jött
létre. A nagysikerű kiállítást követően, az acb meghívta Molenaar-t egy
négy hónapos budapesti műteremprogramra, és 2006-ban az itt készült
művekből rendezett kiállítást Ablakok címmel.
Az acb számos kiállításon és vásáron szerepeltette Molenaar alkotásait.
Legutóbb a 2008-as Bolognai Művészeti Vásáron (Arte Fiera 2008) értek el
látványos sikert.
Han Schuil (1958) művészetét általában a következő, tőle származó
idézettel jellemzik: „Azt akarom, hogy műveim annyira egyértelműek
legyenek, mint a közlekedési jelek, s annyira intenzívek, mint a Flamand
Primitívek festészete.” Schuil az acb Galériában olyan alkotásokat mutat
be, melyeket formázott alumíniumra festett autózomáccal. A művész e képek
ipari karakterét különösen fontosnak tartja. Molenaarhoz hasonlóan Schuil is gyakran építkezik geometrikus formákból, de az is jellemző rá, hogy a valóság jellé absztrahált elemeit rendezi laza szerkezetű, kevés elemes kompozícióvá, vagy éppen közismert jeleket emel be a műveibe.