Az L alakú ház
„Több mint két évtizede járok Harasztÿékhoz, már az első látogatáskor tudtam, hogy őt csakis a lakásával együtt kell bemutatni, ezzel lesz teljes az imázsa. Úgy esett, hogy földszintes házának a másik traktusát, jogos tulajdonát sikerült visszaszereznie. Az új rész egy L alaprajz szára. Ő hozzáfogott a belső átépítéséhez…a húsz négyzetméteres lakásból hatvan négyzetmétert bűvölt, most lehet, hogy az alapterületet sikerült kétszázra fokoznia. Neki ugyan tervezőmérnökre, kivitelező kft-re, kőművesre, iparosok hadára, inasra sincs szüksége: mindent a feleségével épít, kettesben…
Ez a lakás voltaképpen negatív plasztika, negatív szobor. Tereket választott le a szobrász, födémmel emeletet, azt sem tudom, hogyan mondjam el, mi mindent látni őnáluk. Most már négy műhely van, mind a konstruktivista szobrász precizitásával, valóságos és eszmei tisztaságával berendezve a gépek és szerszámok elhelyezésére, sőt a színeire is gondot fordított a gazdája. Például speciális csapóajtón hozza be az anyagot az udvarról, leleménye a pedálos fúró, mellyel elkerüli idegen kéz segítségét… Nagyobb lakószobák, szalonféle a vendégeknek, három fürdőszoba (négy személy és a vendégek számára), egy stúdió, el lehet sötétíteni, ha videóznak vagy diát vetítenek, filmet laborálnak…
Az emeleti hallban 1993 nyarán kellemes meglepetés fogadott: egy nyolc méteres – két méter magas – festett, faillesztéses domborművű falikép. Ennek a tizenhat négyzetméter felületű munkának többnyire legömbölyített szélű falemezek az alkotórészei, de a faanyag mellett találunk rajta vörösrezet, sárgarezet, ólmot, sőt még színezüstöt is. Egy hétréteges lemezapplikáció teszi változatossá a mű tektonikáját, a nyolcadik negatív, a mélyítés hozzá… és ha meg nem mutatta volna, rá se jövök, hogy a domborműnek még funkciója is van: minden függőleges képelem mögött egy-egy ajtó. Gardróbszekrény-ajtók, raktár bejárata és tisztítószer-tárolóé. Az egyik ajtó meg a mester pihenő kuckójába vezet, míg a legutolsó szárny a trafikba. Ez egy padlótól a tetőig finomabb, vagy mindennapi cigarettákkal teli fülke… Sehol zsanért, – egy kivétellel – kilincset sem látok; zavarta volna a kép összhatását. Talán a rokokóban, vagy a szecesszióban készítettek ilyen gyakorlati hasznot is rejtő műtárgyat… (Frank János)
