A kiállítás a Horvát Köztársaság Kulturális Minisztériumának szervezésében, magyarországi Nagykövetségének támogatásával, valamint a zágrábi Klovićevi dvori Galéria (Galerija Klovićevi dvori) közreműködésével valósul meg. A kortárs horvát szobrászat most bemutatásra kerülő tárlata „A horvát kultúra hónapjai” nyitó eseményeként, nemzetközi vándorkiállítás keretében, teljes installációval és a tárlatot kísérő katalógussal együtt érkezik a Magyar Nemzeti Galériába.
A kortárs horvát szobrászatot határtalan változatosság és gazdagság jellemzi. A horvát kurátor, Jasminka Poklečki Stošić egy igen nagy szobrászati anyagból választotta ki azt a 17 alkotót, akinek 51 műve a jelenlegi tárlaton is szerepel. A rendező koncepciója szerint a bemutatásra kerülő alkotók a horvát szobrászati hagyomány folytatói, művészetük forrása szülőföldjükhöz kötődik, annak művészeti örökségéből táplálkozik. Az alkotók főként a kortárs horvát szobrászat ún. középnemzedékét képviselik, de a horvát szobrászat két doyenje Marija Ujević-Galetović és Ivan Kožarić akadémikusok is szerepelnek, illetve a fiatalabb generációból is néhány alkotó.
Mivel a Magyar Nemzeti Galéria fontosnak tartja, hogy a magyar művészet – jelen esetben a kortárs szobrászat – alkotásait nemzetközi összefüggésben mutassa be a hazai közönségnek, ezért a rendezők egy kisebb magyar anyagot is válogattak, melyek a kiállítás horvát műveire reflektálnak. A Magyar reflexiók alcím nem azt jelenti, hogy a magyar alkotók a horvát művekhez készítették volna a bemutatásra kerülő munkáikat. E művek – 15 művész 22 alkotása – a magyar kurátor koncepciójának nyomán kerültek be a kollekcióba. Ezek olyan alkotások, amelyek a horvát szobrokkal hol gondolati, hol formai rokonságot mutatnak, anyaghasználatukban, illetve eszköztárukban hasonlóak azokhoz. Természetesen ez csak egy szűk metszetét mutatja be a szintén széles spektrumú kortárs magyar szobrászatnak. A tárlaton szereplő alkotók többsége a jelenkori magyar szobrászok középgenerációjához tartozik, de a fiatalabb nemzedék tagjai is megjelennek.
A kortárs szobrászművészek formai felfogás, anyaghasználat és kivitelezés szempontjából nagyon eltérő alkotásokat készítenek, munkáikra éppen az egyediség, az autonóm megfogalmazás a jellemző. Ennek ellenére hasonlóságok is megfigyelhetők a jelenkori horvát és magyar szobrászatban. Az egyik közös vonás éppen ez a pluralitás, a többféleség, de emellett olykor formai vagy tartalmi rokonság is felismerhető. A klasszikus és modern, a múltbeli és jelenkori fogalmaira reflektáló művek egyaránt megtalálhatóak mindkét anyagban. A kiállítás bemutatja, hogy milyen sokféle technikai, stiláris és gondolati szál fut egymás mellett, párhuzamosan, vagy olykor találkozik valamely tematika vagy megoldás mentén.
A plasztikus formálás, a szobrászat az egyik legkézzelfoghatóbb, így legközérthetőbb műfajnak számít. A szobor térbeliségével hat, átlépi a mű és a néző valós terének határait. A körbejárható plasztikák átalakítják az őket befogadó környezetet. Ezáltal a szobrász, amikor alkot, egyben teret is teremt. Az alkotók tehát műveikkel a plasztika és a néző relációi szerint változó, mégis alapvetően a szobor által meghatározott téri viszonylatokat alakítanak ki.