A kiállítást csütörtökön 19 órakor dr. Giuseppe Monsone Gebauer, A Polis Nemzetközi Kulturális Egyesület Elnöke és Lakatos Márk, stylist nyitja meg. Zene: fantomAZ - S*10 REC.
A Polis Caffe Culturale – hybrid art&cafe a kultúrapártolás és a fiatal tehetségek segítésének részeként bemutatkozási lehetőséget biztosít a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem friss diplomásainak. Ennek a kezdeményezésnek a keretein belül második alkalommal Tóth Barnabás, fotó szakon végzett hallgató mutatja be diploma sorozatát a és eddigi munkáiból egy válogatást a Betyárdűlő című kiállításon.
Tóth Barnieról:
Mindig is a létrehozás öröme motiválta. Már a kezdetektől fogva fontos volt számára az önálló stílus kialakítása. Korlátoktól mentesen cselekszik,és bármit megtesz egy jó fotóért. A digitális technika bűvöletében, illetve segítségével a művészet sokkal gyorsabb, aktivabb és impulzivabb formáját képviseli.
Egész munkásságát, művészetét erős ellentétek jellemzik; míg egyik oldalról a gyors, könnyen kezelhető technikában hisz, emellett a kép alkotás folyamatában, az előkészületekben nagyon alapos. A képek megkomponáltságában jól megfigyelhető visszatérő elem a modellek kontasztros szituációba helyezése, létezésüknek, odaillőségüknek kérdésessége. A direkt világítások, erős fényjátékok, absztrak, néhol szürreális beállítások, kontrasztok, eltúlzások mind az éles, élesebb rávilágítást segítik az adott témára(, illetve arra a kérdésre, hogy akkor ez most: reklam, divat vagy műveszet?)
A művész maga a diploma munkájáról:
Diplomamunkám célja egy szürreális képi világ megteremtése volt. Szerettem volna a divatfotó környezetét kimozdítani a megszokott, tiszta, tökéletes, megtervezett megjelenéséből és belehelyezni egy létező, autentikus, igazi szereplőkkel teli, más értékrenddel bíró világba. Továbbá, igyekeztem elmosni a határokat a riport- és a megrendezett fotográfia között, ahol a szereplők cselekedeteit nem feltétlenül irányítva, egy szokatlan helyzetet teremtve akartam létrehozni egy különös hangulatot. Olyan képeket készítettem, amelyek nem közönyösek, semlegesek a szemlélő számára, legyen az pozitív vagy akár negatív érzés, illetve munkám során igyekeztem összehozni két, egymástól teljesen eltérő világot. Felmerült az ötlet, hogy egy eseményt dokumentáljak és ennek megvalósításához keressek egy olyan karaktert, aki egyáltalán nem illik bele az adott környezetbe, viszont jelképesen tükrözi mindazt, amit a divatvilág képviselhet. Rengeteg tanyasi hangulatú divatanyagot láthattunk már, ahol a “szende szűz” modell fehér ruhában, virággal a hajában báránykákat ölelget. Ezt a sztereotípiát kívántam megtörni, és megmutatni a mocskot, a romlottságot mind a két világból. Nem a szépséget kerestem a vidéki környezetben, sem a modell-karakter megformálásánál. Feltáró, riportfotó jelleggel álltam mindehhez az egyik oldalról, a másikról pedig teljes mértékben egy mű, megrendezett, természetellenes “lényt” adoptáltam, aki felborítja a tanyavilág egyensúlyát, és így a képekét is.
Nádudvari Noémi