„Nem tudok visszaemlékezni arra a napra, amikor első alkotásomat elkészítettem. Művészeti tanulmányaim a középiskolában kezdődtek, egy délutáni rajziskolában. Tanáraim, Makár Irén és Macskássy József útmutatásai máig elkísérnek. A mai kor sokrétű digitális eljárásainak legértékesebb tulajdonságát az alkotói szabadság sokszínűségében látom, mely könnyedén megteremti a szabadkézi és számítógépes grafika, a fotómanipuláció absztrakt és klasszikus elemeinek egyvelegét, hogy teljes harmóniában létezhessenek egymással. Alkotásaim képzeletem érzékeny képződményei. Talált, keresett motívumokat, álmaimat, gondolataimat, elvont fogalmak képeit a magam ízlése szerint rendezem, boncolgatom, míg az agyamban toporgó ötletek végleges formában testet öltve képpé érnek és betöltik az üres teret. Mindez tele feszültséggel, játékossággal, a lázas emocionalitás dinamikájával, személyes élmények mozgásával, sajátos szín és formai megoldásokkal. Így nem is bír más lenni, mint én – egy belőlem kiszakadó kis rész, mely folyton töltődik és újra meg újra kikívánkozik. Az alkotás viharát és a megnyugvás kettősségének váltakozását hordozza magában. Lényegét tekintve kategorizálhatatlan, nem merül ki és nem oldódik fel az irányzatokban. A bennük megnyilvánuló világ önálló – mindnek saját története van. Ezzel a formanyelvvel szeretnék önökhöz szólni, megérinteni lényüket.” /Hencz Anikó/
