Herman Levente (1976, Marosvásárhely) legújabb műveit mutatja be.
Az erdélyi származású művész az Élesdi Művésztelep egyik alapítója, a Várfok Galéria
legújabb és egyik legfiatalabb művésze, aki 2007 óta tagja hivatalosan a
Galériának. Azóta rendszeresen szerepelnek alkotásai csoportos kiállítások
keretében a Várfok
utcában és külföldön is (Brüsszel, Párizs, London, Vilnius). Tavaly került megrendezésre az első egyéni és
nagy sikerű tárlata, az Ádám és Éva a Várfok Galéria Várfok Termében.A mostani második egyéni
bemutatkozásán a Zóna című sorozattal
ismerkedhetnek meg a látogatók, ezúttal az XO Teremben. Herman Leventére
jellemző, hogy sorozatokban gondolkodik, egy-egy témát minden oldalról körbe-
és átjár, minden lehetséges módon kielemez, majd továbblép és egy újabb
tárgykört barangol be, de a sorozatok között érezhető a kapcsolat, vagy
átvezető jelleg. Ez kölcsönöz egyébként egyfajta egységet, ciklikus jelleget
eddigi műveinek.
A Zóna sorozat több képén megjelenő kietlen, sivatagos táj, különféle
roncsokkal, kidobott tárgyakkal, hulladékokkal felidézi bennünk a Tervek az Új Paradicsomhoz vagy az Ádám és Éva sorozat elhagyatott,
szeméttel teli díszleteit. Megjelennek viszont új motívumok is, illetve egy
meghatározott attribútum, amit akár az egyik korábbi, rendszeresen felbukkanó
motívum átalakításának is tekinthetünk. Ez az új attribútum pedig a cumisüveg,
mely a bögre továbbértelmezéseként, átváltozásaként is értelmezhető. A bögre,
az egyik leghétköznapibb használati tárgy, Herman Levente képein új
összefüggésben szerepel, új jelentés-rétegekkel gazdagodik. Az Ádám és Éva sorozat festményein a
teremtés és a halál szimbólumává válik a rajta lévő michelangelói „Ádám teremtése”
részlettel. A bögre egy önálló sorozat főszereplőjeként feldolgozásra került Ré címmel, melyben egyfajta szemlélői
szerepet tölt be.
A Zóna sorozat képei közt is feltűnik, óriási méretével emelkedik
fölénk egy homokkal beborított tájban, mintha egy régi, elhagyott víztároló
lenne. A többi képen cumi formában egyrészt a gyereknevelés egyik fontos
alkatrészét szimbolizálja, másrészt egy bukott, letűnt civilizáció nyomaként
értelmezhető. Elhagyatott, kies vidéket látunk, az előtérben egy kislány nekünk
háttal fordulva, csípőre tett kézzel, bátor kis felfedezőként szemléli a
háttérben lévő épületeket, egy elhagyott ipari város düledező romjait, aminek
részét képezik a cumisüvegek. A képek hangulata ezáltal szürreálissá válik, a
szemlélő szinte törpévé zsugorodik az óriás cumik között a mese és a valóság
között ingadozva. Azonban ez a mese nem tündérekkel és jótékony varázslattal
átitatott világ, hanem egy inkább a valóság eltorzításán alapuló kísérteties és
nyomasztó hely. A gyermeki világ és a romlott civilizáció ütköztetése, valamint
a gyermekkor kimeríthetetlen felfedezőkedve is benne rejlik ezekben a képekben,
a gyerekek ismeretlen dolgok iránti vonzódása, a ráébredés, a még őszinte
kutatás és a játék. A játék, ami a művész bevallása szerint az egész mostani
sorozatnak a lényege és végcélja. Nem véletlen a gyerekekkel kapcsolatos
motívumok hirtelen megjelenése és elszaporodása a képeken, hiszen Herman
Levente újdonsült apukaként közeli bepillantást nyer ebbe a világba, ami
szemmel láthatóan gazdag és bőséges ihletforrásnak bizonyult.