Két fő témakört láthatunk a kiállításon. Az első körbe a címerek tartoznak, külön is kiemelve a Báthory-címerek: „A 70-es évek elején a református templomban lévő reneszánsz címerfaragványokat és ornamentikákat már lerajzoltam, felhasználtam linómetszetként különböző kiadványokban. A Báthory-címerekből 11 dombormű van a templomban és 2 címerkő a Báthory István Múzeumban. A névtelen faragók szakmai tudása és alázata mindenkor tiszteletreméltó, számomra követendő példa. 2005-ben emlékezett a város és a református egyház a zsoltáríró, országbíró Ecsedi V. Báthory Istvánra /1555-1605/, akinek szarkofágja a templom szentélyében van, rajta 3 címervariáció. Erre az alkalomra készítettem az első sorozatát a Báthory-címereknek zománcban, figyelembe véve a címertan szabályait, és tanulmányozva a reneszánsz díszítőművészet színvilágát, valamint a Báthoryak családfáját.” A kiállítás másik fő körét a Madonnák adják: „A magyar nép szakrális művészetének sajtos megjelenési formái a református temetők faragott fejfái és az útszéli keresztek a festett pléhkrisztusokkal, melyek a katolikus nép hitének állítanak emléket. Utóbbiak – Balassa Iván szerint – csak a Kárpát-medencében lelhetők fel, sajnos, rohamosan pusztulóban vannak. A keresztrefeszítés fizikai és lelki fájdalmait életünk során mi is megtapasztaljuk. A pléhkrisztusok naiv ábrázolásában is tükröződnek ezek az érzések, és a népi imádságokkal együtt a magyar kultúra szerves részét alkotják. /ld.: Erdélyi Zsuzsanna műveit/. A mai rohanásban, a valamiben való megkapaszkodás hiányában, a lelkünkkel s magunkkal való törődésnek a kifejezésére hívtam segítségül a fejfákat /lásd: szatmárcsekei fejfa-variációk, pléhkrisztusok arcait, az útszéli kereszteket/. Megpróbálom őket az időtlenségbe átmenteni a zománc anyaga által nyújtott varázslás lehetőségével.”