„Az ember az időtlenséget, örökkévalóságot nem birtokolhatja. Csak
végtelenül vágyakozik rá. Az alkotásban próbálok olyan érzeteket
találni, melyek lehetőséget adnak legalább bizonyos értékek
állandóságának megőrzésére, felmutatására. Ilyenek például az emberrel
összefüggő és az embertől függetlenül létező igazságok, a képzelt emberi
hatalom határán.
Nem hiszek az öncélú művészetben, de a piacosodott produktum művészi
értékében sem. A megváltozott világban még fokozottabban vágyakoznak az
emberek a hiteles, személyes történetekre. Alkotó és alkotás egymástól
nem elválasztható. Ha igen, életidegenné válik a mű, számomra hiteltelenné.” – Hollósy Katalin