Bak Imre előszava a kiállításhoz készült katalógusból:
Josef Albers több mint huszonöt éven keresztül készítette nagy
sorozatát „Homage to the Square“ címmel. Nem lehetett eldönteni –
mint ahogy most Paizs Péter esetében sem – hogy a tisztelgés a
négyzet előtt melyik négyzetnek szól. Nem lehetett, nem lehet tudni,
Mackintosh, Hoffmann, Moser – a nagy századfordulós mesterek, vagy
Malevics, esetleg a de Stijl, vagy a Bauhaus művészei négyzeteinek,
vagy egyáltalán a művelődéstörténetet végigkísérő hatalmas erejű szimbólum
megidézéséről van-e szó?
Mondhatjuk, ma már minden négyzet alatt egy sor másik négyzet van.
A négyzet a maga rendkívüli egyszerűségében, tömörségében a jelentések
végtelen változatosságát képes megjeleníteni. Paizs Péter most
arra tesz kísérletet, hogy a négyzetnek ezt az örök aktualitását bizonyítsa.
Megidézi a sokféle négyzethasználat közül ezúttal talán leginkább
a szecessziónak a harmóniára, ünnepélyességre való törekvését.
Merész vállalkozás a huszonegyedik század elején – mai zaklatott világunkban
– éppen a harmóniát, az ünnepélyességet előtérbe állítani, hangsúlyozni.
Úgy látszik ma már csak a művészekre – esetleg csak
néhány művészre? – lehet számítani.
