A Horizont cím egy tágabb alkotói és társadalmi látóhatár kijelölésének is tekinthető. Ezen a horizonton jelentős szerepet játszik a futball. Annak ellenére, hogy Gerber számára érezhetően ellenszenves a játék nagy népszerűsége, mégis visszatérő elemnek tekinthető munkássában a focilabda – amelyet azonban a politikától elvonatkoztatva, szélesebb összefüggésben használ.
A másik feltűnő motívum a kiállításon az ismétlődés, amely a labdák mellett szótöredékekben is megjelenik. Ismétlődő labdák, sokszorosító technikák: a hiba, a dadogás, vagy a nyomatékosító ismétlődés a 90-es években jelent meg munkásságában. A kiállításon szereplő íróasztal játékos, bár keserű ellentétet hordoz: Íróasztalfiók remekművel. A zárt fiókban lapuló, hatását kifejteni nem tudó alkotás a kreativitás, tehetség elpazarlását szimbolizálja. A mű nem hozzáférhető, megléte mégis elengedhetetlenül fontos.
Gerber Pál művészetére a monokromitás mellett a meglepő asszociációk, és a téma szimbolikus megközelítése a legjellemzőbb. A nyitottsága nem csak a témaválasztásban, hanem a különöző műfaji kísérletezésben is megjelenik. A főiskolai évei alatt kezdett szövegekkel foglalkozni, a 80-as években pedig – megelőzve a street art mozgalmakat – feliratos matricákat ragasztott házfalakra, telefonfülkékre.
Azt mondja, nem tudná meghatározni milyen stílusban fest, a spontaneitás, a véletlenszerűség beépítése a műveibe a művészetének legfőbb jellemzője. Nem akar konkrét üzeneteket sugallni, művei mindig megőriznek egyfajta eredendő titokzatosságot.