A kiállítást 19 órakor Kopper Judit nyitja meg. A kiállítással párhuzamosan a MOME Média Design szak Huszonévesek című
filmje
látható.
Horváth
Dániel Heideggerhez
hasonlóan értelmezi a rengeteg fogalmát. Legújabb sorozatának a képei,
a
fotózkodó alakra támadó óriásnyúl (Lehellet), az őzekkel az
éjszakába
futó alak (Away sorozat), a horizonton vibráló őz, az erdőben
eltűnt
személy (Rengeteg I.), tábortűz körül ülő őzek, vagy a hús-vér
női
harcostársat kapott, régről ismert ólomkatona... nyomok, jelek a nagy,
szürke,
sötét erdőben, természetben.
„El
kell
veszni az életben. Csak nézni és nem cselekedni, fogni Ariadné fonalát
és nem
ereszteni, visszatalálni és elmesélni mindent amit láttunk. Elveszni
egy
erdőben, jelet hagyni magunk után, ha már előttünk nem tette meg senki,
itt
jártam, túléltem.”(Horváth Dániel) A harmincat
napokon belül betöltő művész tudatos útkeresésével van dolgunk. Képein
melankóliával
találkozunk, a bizonyosságok hiányával, mely állapot táptalajjá válik a
szemlélődéshez, kiindulóponttá a művészethez. A furcsa,
reálisnak hitt képekbe való beleveszést azonban a művész folyamatosan
megtöri
elidegenítő elemekkel és az újfajta képalkotási technikákból adódó
effektusokkal (a matériák, mint az akril, olaj, lakkbenzin és ipari
festék és a
technikák: csurgatás, festés, spray keverése). Ahogy korábban is,
Horváth
fénykép után dolgozik, ám amikor a vaku túlég, jelenés ködét sejtjük,
az elfutó
őzek mellett felismerjük a megfestéshez a vászonra applikált
ragasztócsík
nyomait. A korábban élénk színeket a szürkék váltják fel, ám a szürke rengeteg
árnyalatát, rétegét látjuk.A melankólia
csak látszólagos. Ha nem tetszik a valóság, ha konfliktusba kerülünk a
természettel vagy önmagunkkal, mindig ott a Horváth által felvetett
lehetőség,
hogy elfussunk az őzekkel… A
Földnek szeme
van, az erdőnek pedig füle… és az Otthon, édes otthon
után a Rengeteg
Horváth Dániel harmadik önálló kiállítása a NextArt Galériában. Az
Esterházy-díjat kapott, korábban Essl-díjjal méltatott művész további
képei
kiállításunkkal párhuzamosan az Ernst Múzeumban, a
Derkovits-ösztöndíjasok
kiállításán is látható.
kell
veszni az életben. Csak nézni és nem cselekedni, fogni Ariadné fonalát
és nem
ereszteni, visszatalálni és elmesélni mindent amit láttunk. Elveszni
egy
erdőben, jelet hagyni magunk után, ha már előttünk nem tette meg senki,
itt
jártam, túléltem.”(Horváth Dániel) A harmincat
napokon belül betöltő művész tudatos útkeresésével van dolgunk. Képein
melankóliával
találkozunk, a bizonyosságok hiányával, mely állapot táptalajjá válik a
szemlélődéshez, kiindulóponttá a művészethez. A furcsa,
reálisnak hitt képekbe való beleveszést azonban a művész folyamatosan
megtöri
elidegenítő elemekkel és az újfajta képalkotási technikákból adódó
effektusokkal (a matériák, mint az akril, olaj, lakkbenzin és ipari
festék és a
technikák: csurgatás, festés, spray keverése). Ahogy korábban is,
Horváth
fénykép után dolgozik, ám amikor a vaku túlég, jelenés ködét sejtjük,
az elfutó
őzek mellett felismerjük a megfestéshez a vászonra applikált
ragasztócsík
nyomait. A korábban élénk színeket a szürkék váltják fel, ám a szürke rengeteg
árnyalatát, rétegét látjuk.A melankólia
csak látszólagos. Ha nem tetszik a valóság, ha konfliktusba kerülünk a
természettel vagy önmagunkkal, mindig ott a Horváth által felvetett
lehetőség,
hogy elfussunk az őzekkel… A
Földnek szeme
van, az erdőnek pedig füle… és az Otthon, édes otthon
után a Rengeteg
Horváth Dániel harmadik önálló kiállítása a NextArt Galériában. Az
Esterházy-díjat kapott, korábban Essl-díjjal méltatott művész további
képei
kiállításunkkal párhuzamosan az Ernst Múzeumban, a
Derkovits-ösztöndíjasok
kiállításán is látható.
