A közelmúlt évtizedeinek textilművészetére visszapillantva az regisztrálható, hogy a különböző, újra-meg újra feléledő újító kezdeményezések hullámverésében a legnemesebb tradíciókat őrző kárpitművészet hol a háttérbe szorult, hol meg váratlanul ismét az előtérbe került. E tendenciákkal nem foglalkozó művész, Polgár Rózsa az autonóm szövött falikárpit műfajában több, mint három évtizede formálja kárpitjait. Meghatározása szerint „a szövésnek ebben a fejlett, sokat tudó, mindent megidézni képes formájában” alkotta, alkotja meg életműve legjelentősebb műveit. Kárpitművészetének jellegzetes, egyéni arculata, műveinek szemlélete a magyarországi és a nemzetközi modern művészeti áramlatok termékenyítő hatását ugyanúgy tanúsítja, mint az oly mély nyugat-európai és az oly csekély múltú magyar tradíciók továbbvitelének eltökélt szándékát, egyedi karakterrel megfogalmazott, átértelmezett, szintézis-érvényű, a kor kihívásaira reflektáló interpretációját. A rendszerint hagyományos anyagokat felhasználó, a klasszikus gobelinszövés technikáját alkalmazó, de a mű tárgyát és előadásmódját, a textil falikép alkotói szemléletét, kereteit, formáját gyökeresen újjáformáló, a mű jelentésvilágát különösségekké avató, mély érzelmekkel áthatott, mondandóját nemegyszer az éteri költőiségek, a metaforák szférájába emelő alkotásokat higgadtan jellemezve fogalmazta meg a művész: „Környezetükből kiemelt textiltárgyakat szövök leginkább, gyakran elhagyva a négyzetes kompozíciót. A kiválasztott tárgyat mozgása egy-egy fontos pillanatában rögzítem.” A személyes sorsot és az egyetemes érvényű üzeneteket egyszerre sűrítő Polgár Rózsa tárgykárpitok és fenséges alakos kompozíciók – mint a KATONATAKARÓ (1980), az ESERNYŐ (1984), az ANYASÁG (1986), a HIMNUSZ (1996) vagy a SZABADSÁG (1999), valamint a szakrális munkák: a balatonfüredi evangélikus templom TRIPTICHONja (2000) és a budapest-rákoshegyi evangélikus templom OLTÁRKÉPe (2004) – nemcsak a hallatlan következetességgel felépített oeuvre, hanem a huszadik század utolsó harmadában és az ezredforduló éveiben megszülető-kiteljesedő modern magyar művészet kiemelkedő jelentőségű, korszakjelző alkotásai is.
Wehner Tibor művészettörténész
