A kiállítást csütörtökön 19 órakor Málnay B. Levente műgyűjtő nyitja meg. Június 23-án csütörtökön, különleges tárlatvezetéssel várják az érdeklődőket, ahol a művész beszél festménysorozatáról.
A NextArt Galéria, mely indulása óta az újabb művészgeneráció felfedezése és bemutatása iránt elkötelezett kiállítóhely, idén tavasszal újabb alkotókkal bővíti művészkörét. Célunk a mára már ismertté vált művészek mellett lehetőséget adni a hozzájuk képest fiatalabb, ugyanakkor ígéretes tehetségeknek a bemutatkozásra. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen tavaly diplomázott, majd a Best of Diploma válogatott diplomakiállításon bemutatkozott festőművész, Süveges Rita június 2-án mutatkozik be a Galériában. Első önálló kiállításának a címe Hullámtér, amely egyszerre utal a fogalom a modern fizikában és a hétköznapi szóhasználatban betöltött szerepére.
Süveges legújabb anyaga megalkotásakor a diplomamunkája során kifejlesztett újszerű festészeti eljárást tökéletesítette tovább. Képein, a korábbi festészeti hagyományoktól eltérően egy kifeszítetlen hálóra, térben szabadon mozgó, több rétegben egymás fölé helyezett képhordozóra készül az ábrázolás. Macskaszem című legújabb sorozata a fényt megtörő prizmán át személt folyóparti erdő megjelenítése, amely e különleges festésmód által a tér majdhogynem pszichedelikus megtapasztalását teszi lehetővé. Korábbi munkái során is erőteljesen foglalkoztatták az élővilághoz kapcsolódó asszociációk, különösen a természeti és atmoszferikus jelenségek, mint a folyadékok, pára megjelenítése. Prismatic projection című sorozata a városi bérházak erkélyrácsainak világát, a mindennapokban megtapasztalt térélményt lényegíti át; kilépve a térbe különleges, holografikus hatást kelt. Süveges színhasználata nem leíró, legfeljebb a fény vetülését utánozza, a képek narratívája másodlagos, festészetének célja a tér megtapasztalása, nem pedig ábrázolása. Ezt, a lazúrfestés technikájához hasonlóan, a rétegesen egymás fölé helyezett áttetsző rácsháló teszi lehetővé, ahol az alsóbb rétegek átragyognak, a komplementer színek egymásba tűnnek át, vibrálnak, világítanak. A rétegek transzparenciája a színeket tovább keveri.
A hullámtér az interferencia-jelenségek helyszíne a fizikában. Mivel a rácshálók áttetszőek, Süveges képei befogadásának elválaszthatatlan eleme a szemlélésükkor megjelenő optikai jelenség, a moiré, mely a definíció szerint „különböző hajlásszögű, egymást fedő, szimmetrikus vonal- vagy pontrácsok által okozott nem kívánatos mintázat”, vagyis az interferencia okozta hiba; a hozzáadott véletlen szerepe. Süveges festészete a nehéz- és zajzenék nem-lineáris kísérleteihez hasonlítható, hisz mindkettő szélsőségesen dekomponált, a szabályosságot mellőzve, a narrációt kerülve hoz létre műalkotásokat.
Süveges Rita munkáinak befogadása reprodukción keresztül a háló interferencia jelenségei miatt lehetetlen, ezért minden, új festészeti törekvések iránt fogékony műkedvelőnek ajánljuk a július 9-ig látható kiállítás megtekintését.
Süveges legújabb anyaga megalkotásakor a diplomamunkája során kifejlesztett újszerű festészeti eljárást tökéletesítette tovább. Képein, a korábbi festészeti hagyományoktól eltérően egy kifeszítetlen hálóra, térben szabadon mozgó, több rétegben egymás fölé helyezett képhordozóra készül az ábrázolás. Macskaszem című legújabb sorozata a fényt megtörő prizmán át személt folyóparti erdő megjelenítése, amely e különleges festésmód által a tér majdhogynem pszichedelikus megtapasztalását teszi lehetővé. Korábbi munkái során is erőteljesen foglalkoztatták az élővilághoz kapcsolódó asszociációk, különösen a természeti és atmoszferikus jelenségek, mint a folyadékok, pára megjelenítése. Prismatic projection című sorozata a városi bérházak erkélyrácsainak világát, a mindennapokban megtapasztalt térélményt lényegíti át; kilépve a térbe különleges, holografikus hatást kelt. Süveges színhasználata nem leíró, legfeljebb a fény vetülését utánozza, a képek narratívája másodlagos, festészetének célja a tér megtapasztalása, nem pedig ábrázolása. Ezt, a lazúrfestés technikájához hasonlóan, a rétegesen egymás fölé helyezett áttetsző rácsháló teszi lehetővé, ahol az alsóbb rétegek átragyognak, a komplementer színek egymásba tűnnek át, vibrálnak, világítanak. A rétegek transzparenciája a színeket tovább keveri.
A hullámtér az interferencia-jelenségek helyszíne a fizikában. Mivel a rácshálók áttetszőek, Süveges képei befogadásának elválaszthatatlan eleme a szemlélésükkor megjelenő optikai jelenség, a moiré, mely a definíció szerint „különböző hajlásszögű, egymást fedő, szimmetrikus vonal- vagy pontrácsok által okozott nem kívánatos mintázat”, vagyis az interferencia okozta hiba; a hozzáadott véletlen szerepe. Süveges festészete a nehéz- és zajzenék nem-lineáris kísérleteihez hasonlítható, hisz mindkettő szélsőségesen dekomponált, a szabályosságot mellőzve, a narrációt kerülve hoz létre műalkotásokat.
Süveges Rita munkáinak befogadása reprodukción keresztül a háló interferencia jelenségei miatt lehetetlen, ezért minden, új festészeti törekvések iránt fogékony műkedvelőnek ajánljuk a július 9-ig látható kiállítás megtekintését.
„A fény anyagszerűségének megtapasztalása felszabadította színhasználatomat és teljesen elszakadtam a reális ábrázolás igényétől. Olyan képeket festettem, amelyek színt sugároztak ki a térbe. A színeket hőmérsékletük szerint használom. Kedvelem az irritáló színeket, színkontrasztokat, átmeneteket, szivárványokat, színtöréseket, olajfoltokat, utóképeket, csukott szemmel látott képeket. A képernyők színei inspirálnak, melyek nem leíróak, önmagukban gyönyörűek, sugároznak: egy csipet transzcendencia a saját nappalinkban! A képeim mozognak, instatikusak, a tér valós tapasztalatát, a tekintet mozgását imitálják. A képtöredékek egymásba úsznak, ide-oda nézek. Emlékeimben a képek életét a tekintet adja, a kép mit ad ezért? Egy állapotot, helyzetet, melyben a koncentráció sűrűsödik, kinyílik az ajtó és befogadóvá válhatok. Bele lehet feledkezni, pillanatnyi tudatvesztéssel jár. És így ragad meg bennem a környezetem, nem lineárisan: oda-visszacsatolások építik fel az emlék- konstrukciót.” (Süveges Rita, 2011.)
