Agnes von Uray neve egy súlyos krízis nyomán újrakezdett életet és újragondolt életművet takar. A Szépfalvi Ágnes néven ismert festő tabula rasára, „tiszta lappal történő indulásra” törekedett mindennapjaiban és munkásságát tekintve egyaránt.
Az utóbbi években a művész a számára leginkább megfelelő utat kereste, munkái is azokról a lehetőségekről szólnak, melyeket ennek érdekében végig próbált. Dolgozott fémmel, konceptuális lightboxokat készített, melyeken a tőmondatszerű szöveg és a fény együttese a döntő. Legszűkebb környezetében nézett modellek után, változatos sorozatot készített, mintegy önterápiaként a mindig a közelében lévő macskáról. A közhelyszerűséget is felvállalta a balatoni tájak megörökítésével, táblaképfestészetét is ebbe az irányba terelte. Agnes von Uray tudatosan alkalmazza a „bad painting” eszköztárát: a festői szempontból hibás, rontott, eklektikus és következetlen elemek sorra megjelennek női és férfi aktábrázolásain. Idefordul című kiállítása meglepő és őszinte önreflektív gesztus: arról szól, hogy mit gondol Agnes von Uray a mai festészetről, a művészi pályáról és az élet művészetnél fontosabb oldaláról.
Borítókép: Agnes von Uray: Európa, 2014. olaj, vászon