Illés Árpád (1908-1980), festészetének nemzetközi rokonait ismerjük Hans Arptól kezdődően az angol szürrealista szobrászaton – Barbara Hapworth, az ifjú Henry Moore munkáin át az építész Le Corbusier-ig. Ezzel nem a szorgos művészettörténész analógia-vadászatára akarunk használható példákat felvonultatni, inkább arra utalunk, hogy eltérő világokban a modern művészek forma-alkotása, forma-készlete és szükséglete meglepő rokonságokat mutat.
A ‘Tojás’ mint téma leszűrt tőmondatos világában, mely megengedi a rejtett aszimmetriát is, az Arpnál, vagy angoloknál és Giacomettinél is alkalmazott, talán amőba, talán „banán” formát látunk. A Tojás azért áttetszően világos szerkezetű, mert, ahogy más Illés képen is, a formák sosem fedik teljesen egymást, alkalmazkodók, befogadók, kiegészítők. Ettől kapnak e kompozíciók belső nyugalmat, zártságot.
(Dr. Eisler János)
