Műegyetem 225 éves múlttal rendelkező intézmény, amelynek elődjét II. József alapította 1782-ben. A „Mérnöki Intézet” volt az első mérnökképző Európában, ahol egyetemi keretek között oktatták a műszaki tudományokat. Az Intézmény neve többször változott, 1871-ben Királyi József Műegyetem, 1934-től Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 1949-től Budapesti Műszaki Egyetem, majd 2000-től Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. Az építészképzés 1871-ben indult. E század végén már nagy létszámú évfolyamokban folyt az oktatás. Itt tanított Schulek Frigyes, Steind Imre, Hauszman Alajos, Petz Samú, Kotsis Iván, Csonka Pál, Weichinger Károly, Pogány Frigyes, Rados Jenő és sokan mások. A II. világháború utáni gazdasági-politikai változások hatásai elérték a Műegyetemet is. Az 1948-49-ben létrehozott szakosodott tervező vállalati mintára szakosodott tervezési tanszékeket hoztak létre, köztük az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszéket. Ezt a döntést a nagyszabású ipari beruházások igénye indokolhatta. A Tanszéket ismert és elismert tanárok vezették: Rados Kornél, Szendrői Jenő és Harasta Miklós sorrendben. A meghívott oktatók jelentős része a nagyhírű IPARTERV kitűnő építészei közül kerültek ki. A Tanszéken készült hallgatói tervek többségét a racionális gondolkodásmód és az igényes építészet jellemezte. A ma terveiből is leolvasható a funkció-szerkezet-forma egysége.
A kiállítás tematikus tablói ezt az elvárást kívánják bemutatni. A N&n Galéria segítségével létrejött bemutató jó lehetőség, hogy az utókor számára felsoroljuk azokat az oktatókat és munkatársakat, akik az elmúlt fél évszázadban a magyar építészhallgatókat nevelték.
Budapest, 2005. szeptember 30. Lázár Antal DLA, egyetemi tanár, tanszékvezető
