„Ötven éve került megrendezésre az Iparterv I. (1968) és Iparterv II. (1969) kiállítás, amely kánonteremtő fogalommá válva egy egész művészgeneráció névadójaként vonult be a hazai művészettörténetbe.
Kiállító művészek
BAK IMRE | BARANYAY ANDRÁS |ERDÉLY MIKLÓS |FREY KRISZTIÁN |HENCZE TAMÁS |JOVÁNOVICS GYÖRGY |KEMÉNY GYÖRGY |KESERÜ ILONA |KONKOLY GYULA |LAKNER LÁSZLÓ |MAJOR JÁNOS |MÉHES LÁSZLÓ |MOLNÁR SÁNDOR |NÁDLER ISTVÁN |PÁLFALUSI ATTILA |SISKOV LUDMIL |SZENTJÓBY TAMÁS |TÓT ENDRE
+
ANDREAS FOGARASI | BORSOS LŐRINC | HORVÁTH TIBOR | KASZÁS TAMÁS |KIS VARSÓ |KEREZSI NEMERE
Az aczéli kultúrpolitika ellenszelében, a korszak nemzetközi tendenciáival és a nyugati művészeti világ eseményeivel párhuzamosan szerveződött kiállításokra az Ipari Épülettervező Vállalat belvárosi székházában került sor Sinkovits Péter művészettörténész rendezésében.
Az 1968 decemberében 11 fiatal művész, Bak Imre, Frey Krisztián, Hencze Tamás, Jovánovics György, Keserü Ilona, Konkoly Gyula, Lakner László, Molnár Sándor, Nádler István, Siskov Ludmil és Tót Endre részvételével a cenzori hivatal megkerülésével nyílt tárlat csak néhány napig volt látható. Az 1969-es második Iparterv kiállítás Baranyay Andrással, Major Jánossal, Méhes Lászlóval és Szentjóby Tamással, valamint új irányzatokkal bővült. Az Iparterv I. és II. kiállításokon bemutatkozó neoavantgárd művészek nem alkottak egységes szemléletű, homogén csoportot, a tárlatokon az absztrakt és figurális irányzatok legújabb tendenciái egyaránt megjelentek.
Az évforduló kapcsán a Ludwig Múzeum IPARTERV 50+ címmel programsorozatot szervez, melynek célja, hogy az egykori kiállítók, szervezők, pályatársak és az esemény feldolgozásával foglalkozó szakemberek közreműködésével megidézzük a 60–70-es évek társadalmi-politikai valóságának különböző regisztereit, az Iparterv kiállítások kortárs közegét, művészettörténeti előzményeit és az azt követő generációkra gyakorolt hatását.
Az IPARTERV 50+ című csoportos tárlat az 1968-as és 1969-es Iparterven kiállító művészek legújabb munkáiból, ill. a már lezárt életművek legutóbbi szakaszából nyújt válogatást. Emellett pedig a rendszerváltás utáni generációk reflexiói számára is megnyitjuk a teret a jelenkori művészet azon alkotásait bemutatva, amelyek az Iparterven szereplő művészek egyes műveire és általánosságban a magyar neoavantgárdra reflektálnak.”
(Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum)