A gyűjtemény létrehozója, Mihályfi Ernő 1898. szeptember 3-án született a Nógrád megyei Béren. Életútja rendkívül változatos volt. A II. világháború előtt az Est lapok, a Magyarország szerkesztőjeként, majd a Független Magyarország társszerkesztőjeként, 1949-től a Magyar Nemzet főszerkesztőjeként dolgozott. A háború után külügyminiszter, az Országgyűlés alelnöke, majd tájékoztatásügyi miniszter volt. Publicistaként kora számos képzőművészéről írt elismerő tanulmányt. Munkája során több grafikussal, festőművésszel, szobrásszal kötött ismeretséget, barátságot, így művészetkritikusi tevékenysége mellett Mihályfi Ernő kiemelkedő műgyűjteményt hozott létre, szisztematikusan felkutatva a századfordulótól az 1960-as évek végéig terjedő időszak jelentős magyar alkotóinak műveit. E – biztos ízléssel és érzékkel kialakított – gyűjtemény átfogó, érzékletes képet nyújt a XX. század első felének legjellegzetesebb hazai művészeti tendenciáiról.
Mihályfi Ernő 1972. november 20-án bekövetkezett halála után özvegye a Nógrádi Múzeumnak ajándékozta a hagyaték jelentős – grafikákból és festményekből álló – részét.
E változatos és rendkívül színvonalas anyagból válogatták a kiállítás anyagát – mintegy hatvan alkotást. Arra törekedtek, hogy olyan kuriózum értékű grafikákat is bemutassanak, amelyeket túlnyomó részt még nem láthatott a közönség.
A kiállításon bemutatott alkotások elsődlegesen a két világháború közti időszakból származnak, bár az 1940-es, 50-es évekből is bemutatunk grafikákat, így Hincz Gyula, Barcsay Jenő portréit, Czóbel Béla csendéletét.
Bár a rendezés során nem törekedtek szigorú időrendiségre, a kiállítás nyitó alkotásai a legkorábbi darabok, Mednyánszky László csavargókat, illetve ülő katonát ábrázoló érzékeny vázlatai. E művek mellett szerepeltetik Rippl-Rónai József dekoratív grafikáit, Gulácsy Lajos festményeit és a ritkaság számba menő olaszországi utcaképeit, jeleneteit, illetve Mattis-Teutsch János szuggesztív, ragyogó színvilágú tájképeit. E kisméretű alkotások mellett mindenképpen ki kell emelni Dési Huber István, Galimberti Sándor, Kmetty János, Czóbel Béla, Fülöp Jenő, Nagy István festményeit, melyek bátran sorolhatók a két világháború közti hazai képzőművészet élvonalába. A kiállított anyag jelentős része Uitz Béla és Derkovits Gyula alkotásai, melyek egyébként is a Mihályfi-gyűjtemény számottevő részét jelentik. E művek többségét – Uitz Béla kifejező női portréit, Derkovits Gyula arcképeit és idillikus, az Árkádia témához sorolható rézkarcait – most szerepeltetik először.
A földszinten, a múzeum bejáratánál, külön paravánon figyelemfelhívó jelleggel, de tulajdonképpen a kiállítás részeként mutatják be Ferenczy Noémi két szép gobelintervét. (K. Peák Ildikó – művészettörténész)