Eddig még soha nem látott grafikákat, rajzokat láthat és vásárolhat meg a közönség a február 3-án 17.30 órakor nyíló kiállításon.
A XX. század egyik legjelentősebb magyar képzőművészének kikezdhetetlen tekintélye volt a művésztársai és a műértők körében, akik mind úgy gondolhatták, ismerik a teljes életművét. Joggal hihették, hiszen csak egy véletlen rendrakásnak köszönhető, hogy a közelmúltban özvegye, Kokasné Kósa Judit a műterem galériáján rátalált arra a hatalmas, érintetlen papírhalomra, amelyből sok száz rajz, vázlat, dokumentum került elő. A leletek döntő többsége kézi rajz: tussal, diófapáccal, ceruzával készült.
A tárlaton bemutatásra kerülő 27 mű azért igazán különleges, mert Kokas rajzot eddig sem a szakma, sem a közönség nem látott. Kokas Ignác annyira, mint festő égett bele a köztudatba, hogy a rajzairól soha nem esett szó és nem is kérdezett rá senki. Az érett Kokas ugyanis nem rajzolt, rögtön az ecsethez nyúlt, sokszor kint a természetben.
Akad közöttük gouache, váli tájkép, de a rajzok többsége láthatóan a főiskolai (1947-1952), és a pályakezdő időszakában készültek. Beszédes dokumentumai annak a korszaknak, de többek is annál: erős, jó művek és számos meglepetést tartogatnak.
A Kokas-képek ismerőinek pedig azért is különlegesség, mert néhány rajz előtanulmánya lehetett a később híressé vált festményeinek például az igazán ismertté vált Asztalos című képének.
Külön pikantériája a műveknek, hogy többségük másodlagosan felhasznált papírra – például gyerekrajz pályázat lapjaira, a belvárosi szabó kisiparosok már idejétmúlt okmányaira, a főiskolai nyilvántartásának dokumentumaira – készültek.