“Laluk György festő- és grafikusművészt az itt töltött gimnáziumi éveken kívül is sok kedves emlék köti Keszthelyhez. Az utóbbi időben érdeklődése a grafika, a rézkarc mellett az akvarellfestés felé irányult. A keleti filozófiák és vallások is nagy hatást gyakoroltak rá. Saját bevallása szerint mélyen megérintette a zen, a taoizmus ősi, de rendkívül időszerű szellemisége. Művészi hitvallását a következőképp fogalmazta meg: „Érdekelnek az egymásra rakódó rétegek, a transzparencia, az áramlás, az egymásba oldódó formák. Az Idő, a Pillanat, a jelen szivárványának megragadása. Az „absztrakció” és a „realitás” határán táncoló képeket szeretnék festeni.” „Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba”- hangzik a bölcs mondás. Az idő múlik, a pillanat elrepül, soha többé nem tér vissza. Az IDŐ, a JELEN PILLANAT Laluk György művészetének fő mozgatórugója: megragadni a jelent, a röpke pillanatot- és ezzel, hangozzék bármily paradox módon, örökéletűvé, végtelenné tenni az egyszerit, a megismételhetetlent. Akvarelljein a fény játékát a lombok között, vagy a fény játékát a vízen lefestve teszi tartóssá a múló pillanatot: a víz áramlása az idő áramlása- az áramló idő állandósága.” Gyanó Szilvia néprajzkutató, első keszthelyi kiállítás (2008) előszava
