A József Attila Archívumból kiválasztott, nem túl ismert, Makón, 1927-ben készült fotót 32 művész – 23 MET tag és 9 meghívott művész- dolgozta fel modern művészeti technikával, képalkotási eljárással az elektrográfia eszközeivel, határtalan szín- és forma variációkból újraidézték…A kiállított művek nem versillusztrációk, hanem önálló alkotások, melyeket JA költészete ihletett meg. 2005. év elején, a budapesti Ferencvárosi Művelődés Központból induló tárlat vándorkiállítássá nőtte ki magát. Immár ez a 19. alkalom, hogy a kiállítás anyaga bemutatásra kerül. Számos galéria, fővárosi és vidéki iskola, művelődési központ, a Bem Art Mozi,külföldön a prágai Magyar Ház, és a hollandiai Schiedam városa látta vendégül a kiállítást. A tárlat nem ígér könnyű befogadást, de a különböző művészi megközelítésekből, a színek és a formák által eljuthatunk egy elgondolkoztató, tartalmas szellemi élményhez, egy színes összképhez, mely nemcsak élővé varázsolja számunkra József Attila alakját, hanem olyan oldalára is rávilágít, mely eddig rejtve volt, és új tartalommal tölti meg, tovább gazdagítja a róla alkotott képet ….őszinte, kendőzetlen, lírai, néhol kíméletlen megjelenítés jellemzi a műveket. A diptichonok mélylélektani búvárkodások, az alkotói-művészi érzékenység membránjainak lenyomatai, melyek még tartogatnak meglepetéseket, a napjainkra jellemző, tabukat és bálványokat döntögető, nyilvános önvallomások korában is.