„Számomra a művészet és alkotás legfontosabb tulajdonságai a hitelesség és az őszinteség, melyekhez szorosan kapcsolódik a művész és művei közötti összefüggés-rendszer. Mindig is azok a művek nyűgöztek le, amelyekben az alkotók külön, önálló, saját világukat, egy hiteles, egyszemélyes univerzumot hoztak létre, ill. mutatnak be olyan módon, hogy az a mindenkori néző számára is gondolatébresztő. Saját munkáimban is erre törekszem: hogy amit el szeretnék mondani képeimmel, annak a gondolati gyöke eljusson a mű befogadójához, hogy megsejtsen valamit gondolataimról, érzelmeimről, a bennem lezajló lelki folyamatokról. Mindezek mellett egyfajta belső szükségszerűségből adódó, erőteljes alkotásbéli következetesség jelenti számomra annak az alapjait, ahogyan megközelítem a festészetet és saját munkáimat egyaránt. Festői látásmódomban megjelenik egy költői, lírai hangvétel is, amely szinte az összes munkámat jellemzi – valószínűleg ez az irodalomhoz, költészethez való alapvető vonzalmamnak tulajdonítható. A költészet művészi eszközeit, a tömörítést, sűrítést és a költői képekben való gondolkodást szintén meg lehet figyelni festményeimen. Képeimben a szellem és az anyag, vagy más megközelítéssel: a tartalom, mondanivaló és a technika, kivitelezés körülbelül egyformán fontos, bár a kiindulópont, az első lépés a gondolat(ok)é, amely(ek)ből maga a festmény születik.” – fogalmaz Jakatics-Szabó Veronika.