A BUMBUM rendezésében bemutatott képek nem öncélúan ábrázolják az erőszakot, hanem a művészet tiszta és legigazibb valójának megfelelően reagálnak a világ valóságára, az egyre nagyobb mértékben elharapózó, globálisan is fenyegető családon belüli erőszakra ráirányítva a közvélemény figyelmét. A fotók a maguk sokkolóan tiszta őszinteségükkel, azonban tükörnek is felfoghatók. Tükörnek, melyekben tetszés szerint akár a magunk problémáira, egyben a velünk is megtörtént eseményekre is ráismerhetünk, így a szerzőhöz hasonlóan hozzásegíthetnek bennünket, magunk, és esetlegesen környezetünk, családunk, szüleink viszonylatainak megismeréséhez, vagy akár egy trauma feldolgozásához is. Kívülállóként, az eseményekben nem érintettként, azonban a borzongás jogos érzése is eltölthet bennünket. (Ernst Múzeum)