„1969 januárjában a prágai Vencel téren (Václavské náměstí) egy húsz éves diák, Jan Palach felgyújtotta magát. Így akarta polgártársait felrázni, hogy szálljanak szembe a kibontakozó „normalizációval“. Bár a politika eseményeinek alakulásán nem sikerült változtatnia, mélyen beírta magát a társadalom emlékezetébe. Már a halála óta leginkább jelképként idézik az alakját – fáklyaként, áldozatként vagy nemzeti hősként.
A jelen kiállítás ettől eltérő képet szeretne felmutatni, s Jan Palach életét és cselekedetét a történelem összefüggésrendszerébe kívánja elhelyezni.
Közel hozza a látogatóhoz Palach életét és gondolati hátterét, amely indíttatást jelentett számára, s megrajzolja, miként tervezte meg és hajtotta végre tettét, ezen túl pedig felidézi a visszhangot, amelyet a társadalomból kiváltott.
Tudatában vagyunk azonban annak, hogy a történelmi szempontú visszapillantásnak vannak bizonyos korlátai: nem az általános érvényű kérdésekre összpontosít, bár végső soron ezek a legfontosabbak, s általuk Palach cselekedetének ma is van számunkra mondanivalója.
Mégis ezt a szempontot választottuk – egyfelől azért, mert több fontos, Palach cselekedetével összefüggő levéltári irategyüttes csak a közelmúltban vált hozzáférhetővé, s ezáltal számos fontos tényt csak most lehetett tisztázni. Másfelől azért is döntöttünk így, mert véleményünk szerint a józan szemléletmód lehet a legjobb út az általános érvényű kérdések megfogalmazásához. Hogyha a tárlat ösztönzően hat ezeknek a kérdéseknek a megszületésére, akkor elnyerte az értelmét.
A budapesti Cseh Centrum és a prágai Totalitárius Rendszereket Kutató Intézet (Ústav pro studium totalitních režimů) kiállítása, a prágai Vencel téren január 16-ától látható szabadtéri kiállítás fordítása.”
(Cseh Centrum, Budapest)
