Sugár János például egy guminőt állít a köz szolgálatába, míg Kupcsik Adrián komputer játékával várost, vagy éppen egy privát univerzumot építhetünk. Eike egy szigorú múzeumőr instrukcióival készteti játékra a nézőt, míg Kovách Gergő pingpongozni invitál minket. Lévai Ádám egy kamerát ad a látogató kezébe, aminek segítségével egy nemzetközi játék részesévé válik az érdeklődő. Még a strandlabda is egy művészi manifesztum lesz, Bakos Gábor igazságaival telenyomtatva. De lesz még a gyermekkorunkat idéző Stipi-stopi matricás játék is, amit nálunk Szabó Eszter Ágnes élesztett újra.
Mivel a „magaskultúra” és a mindennapok vizualitása egymástól elszeparálva létezik, a galéria ezzel a kiállítással a művész és publikuma közti antagonisztikus ellentétet kísérli meg eltüntetni, ha csak egy hónapra is. Játék közben az ember újra gyerek, enged a tudattalan csábításának és hőssé válik.
