Jelenlét

Az idő múlását egymást követő eseményeken keresztül érzékeljük. Ha a körülöttünk zajló események megállíthatatlanul követik is egymást, gondolatban még mindig lehetünk a múltban vagy éppen a jövőben. De mikor vagyunk a jelenben? Észlelhető- e egyáltalán a jelenlét állapota? Vécseit régóta foglalkoztatja az idő és az érzékelés kapcsolata. Utólagos c. rajzsorozatában (2010) az emlékezés változékony, kiszámíthatatlan mechanizmusait vizsgálta. Jelen kiállítás anyaga folytatása a Kisterem Realitás gyakorlatok c. kiállításán bemutatott Idővonal rajzoknak (2016), melyeken a vízszintes tengely köré szerveződő absztrakt formák az óramutató fázisait idézik. A Jelenlét sorozat (2018) képmezői a vízszintes tengely megtartása mellett függőleges irányba mozdulnak el. A korábbi grafikákról ismert letisztult formák – mint a gömb, a kör vagy a vonal – anatómiai keresztmetszetekkel egészülnek ki. Egy-egy rajzon a japán gyöngyház akvarell lazúros, fénnyel játszó felületei fokozzák a bizonytalan helyzetű absztrakt és figurális formák kibillenésének lehetőségét. A vízszintes, függőleges és átlós irányú vonalak összessége alkotja azt a hálós szerkezetet, amit Vécsei az installációkon keresztül kiterjeszt a térbe is. A fa-, gipsz- és szilikon lapok monoton mintázata az óramutató tizenkét fázisát ismétli, azonos nyomvonalon halad sorról sorra. Gerincoszlopa tengelye mentén az óramutatóéhoz hasonló pályán mozog az emberi test is; éjszaka a vízszintes-, nappal a függőleges tengelyhez közelít. Bár az időháló egységei változatlanok, a monotonitás mégis megtörik: a gipsz-szilikon installáció (Fragmentum) helyenként megrepedt mintázata negatívból pozitívba fordul, a fa munka (Egy nap) huszonnégy órányi egységét finoman megbontja szabálytalan hullámokba rendeződött erezete. Vécsei precízen ábrázolja az állandóság relatív természetét és a kizökkent idő megragadásával láthatóvá teszi a jelenlét rejtett struktúráit.