Jelképes mozdulatok – Bibekananda Santra festőművész és Márkus Péter szobrászművész kiállítása

Az Indiai Nagykövetség és az Erlin Galéria közös kiállításán Bibekanda Santra indiai festőművész festményeit és Márkus Péter szobrászművész indiai kalligrafikus-szobrait tekinthetik meg az Indiai Kulturális Központban. A tárlat különlegessége az európai és távol-keleti kultúrák kölcsönös egymásra hatása. Bibekanada Santra képzőművészetében az indiai hagyományok mélységes tisztelete mellet jelen van az európai hatás is, míg Márkus Péter szobrászművész formavilágát a hindi és tamil kalligráfia határozza meg. Szobrai a kalligráfiák tér- és jelentésbeli megjelenítését járják körül.

Kettejük munkássága már évekkel ezelőtt összekapcsolódott. Bibek a Rabindranath Tagore által alapított santinikethani egyetemen kezdte képzőművészeti tanulmányait. Itt alapította azt a „Narrative Movement” (Jelképes mozdulat) nevű képzőművészeti csoportot, melyet később Márkus Péter közreműködésével mutattak be a magyar közönségnek. Együttműködésük művészeti alkotások sorával kapcsolja össze Indiát és Magyarországot, ezzel teremtve lehetőséget, művészeti színteret a két ország kultúrájának kölcsönös megismerésére.

Bibekananda Santra 1968-ban született, jelenleg is Indiában él, hazáján kívül több kiállítása volt az Egyesült Államokban, Európában és Magyarországon is. Bibek a Rabindranath Tagore által alapított sántinikétani egyetemen kezdte képzőművészeti tanulmányait, itt alapította a Narrative Movement (Jelképes mozdulatok) nevű képzőművészeti csoportot. Franciaországi tanulmányainak köszönhetően festményein az európai kultúra hatásának nyomai is felfedezhetőek. Ennek ellenére nem tagadja meg ősei kulturális hagyományait, világnézetét sem, műveinek középpontjában minden esetben az ember és az emberi élet tisztelete áll. Képeit áthatja India, annak hite, kultúrája iránti mélységes tisztelet és elkötelezettség, ennek a szent földnek és történelmének ősi, misztikus tudása. Súlyos, lényegi dolgokat érintő témái ellenére alkotásai – reményteliséget sugárzó természetes, élénk színeivel – vidámak, derűsek, az életet annak napos oldaláról közelítik meg.

A Munkácsy-díjas szobrász munkásságát a tökéletesség töretlen keresése határozza meg, legyen szó bronzról, kőről, fáról, ő szenvedélyesen keresi a belső igazságot. A magyar szobrászatban olyan gondolkodást hintett el, olyan gyakorlatot honosított meg, s olyan eszközöket alkalmazott, melyektől a kortársak mindez idáig idegenkednek. 2001-ben járt először Indiában, ahol figyelmét leginkább a hindi és tamil kalligráfia formavilága és jelentés-szerkezete keltette fel. Saját szobrászati formanyelvének és a hindi és tamil kalligráfia alaktani hasonlóságainak felismerése ihlette arra, hogy e nyelvi rokonság révén gazdagítsa saját művészetét. Szombathy Bálint műkritikus szerint, Márkus azon kevés magyar művészek egyike, aki hitelesen testesíti meg a „teljes szobrász” eszményét, akinek munkásságában a természet, a tudomány, a mítosz, az intuíció és a ráció harmonikus egységben olvad össze.