A kiállítást 19 órakor Szacsva y Pál nyitja meg.
A csoportos kiállítás négy műfaji határokat átlépő, közös (neo)-konceptuális képzőművészeti alapokból építkező „renitens” magyar alkotó új és pimasz témafelvetésű munkáit mutatja be. A kiállítók kísérletező szellemisége meghatározó jelentőségű a magyar kortárs képzőművészet aktuális arculatának szempontjából, pedig a művészek többnyire az intézmények perifériáján fejtik ki tevékenységüket, inkább kényszerű, mintsem önként vállalt „árnyék”-szerepkörben.
A Kalifornia központi motívuma a kortárs képzőművészet által használt konceptuális nyelv – a művek pedig ezen nyelv értésének és meg-nem-értésének konfrontatív dinamikájából bomlanak ki: a kiállítók dekonstruktív művészeti működésmódja a művekben vizuális és verbális jeleket, jelölőket és jelentéseket halmoz úgy egymásra, hogy azok kioltsák a megnyugtató módon befogadható üzeneteket. A munkák pedig így egy egészen új és felszabadító formai, nyelvi és módszertani szótár szerint lépnek működésbe és kalauzolják olyan terepre a befogadóikat, ahol korábban még nem járhattak.
A kiállítás címébe foglalt látens amerikanizmus a Kalifornia-mítoszra hivatkozik; mely szerint Kalifornia a mai napig is a lehetőségek és a modern ígéretek földje, az önmegvalósítás reményének és a szabadságnak széles körben használatos szimbóluma. A kiállítók Kalifornia utópikus képének megidézésén keresztül pedig a magyar képzőművészeti valóságra és az abból való kitörési lehetőségekre is reflektálnak, valamint katalizálják a hazai képzőművészeti szcéna öndefiníciós mechanizmusait. A kiállítás apropóján létrehozott új művek pedig folytatják a képzőművészet nyelvének megújítására tett kísérleteiket, az életrehívott ironikus és pszichedelikus megalománia és intézménykritikai titanizmus segítségével.