/Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája/
Szabó Dezső a 90-es évek első felében a radikális/monokróm festészettel való foglalkozás közben jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy összevesse a fotográfiát, mint uralkodó képalkotási eljárást a redukcionista festészet önmagát, saját nyelvi eszközeit vizsgáló módszerrel. Az ezt követő években mindkét területen a médiumelmélet és a képelmélet eszközeivel közelített e két médiumhoz. Az 1998-2004-ig tartó időszakban az úgynevezett modellezett látványok érdekelték a fotográfiai képalkotással kapcsolatban. Lényegében a kameraszintaxis kérdéseit vizsgálta, 2015-től pedig a kamera nélküli fotográfia felé fordult az érdeklődése. Azóta a printszintaxis lehetőségeit, kérdéseit veti fel munkáiban, a képzőművészet és a fotográfia határterületén mozogva.