„Parazita *.sr” című munkámmal 1995-ben kezdtem el foglalkozni, a Working Space II. nemzetközi projekt keretében, mely the genes of architecture alcímet kapta.
Azokat a jelenségeket kutattuk a számítógép határain belül, melyek szimulálják, hogy miként válik egy építészeti konstrukció szoborrá a számítógép virtuális terében. Ebben a projektben azokat a kifejezési erőket kutattam, amelyek az ilyen fajta konstrukciókat létrehozhatják.
…Folyamatos kíváncsisággal és érdeklődéssel figyelem a körülöttünk végbemenő változásokat melyekre képességemnek, megfelelően próbálok reagálni. A számítógép virtuális tere lehetőséget nyújt, hogy az építészet ne csak kevesek kiváltsága legyen. az építészet segítségével visszatérhetünk a képzelőerőhöz, és újra teremthetjük a világot akár szilárd anyagok nélkül is, hiszen az igazi vágyak a lebegésről és a gravitáció leküzdéséről szólnak. A létrejött fiktív környezet megteremtésével összekapcsolhatjuk a hétköznapi élet tényeit, és ennek nyomán lehetőségünk nyílik visszavetíteni a külső világra a valóság egy újszerű vízióját.
Hasonlóan más művészeti ágakhoz az építészet is a levegőbe kényszerülhet és végre megszabadulhat kötelékeitől és egy lüktető, örvénylő építészet kialakulásának lehetünk szemtanúi. ez az építészet az időben való változásról és a változtathatóságról szól, majd és így együtt él a valóság változékony természetével. végre az építészet elsősorban az időről, a mozgásról szólhat és azután a térről, térbeli kiterjedéséről.
Ezekből a kísérletekből szeretnék néhány nagyméretű printet bemuttatni a kiállításon.
