A
célfotókamerával készített, svenkekben úsztatott képek a narráció
illusztrálására szolgálnak, anélkül, hogy a valóságot kívánnák
visszaadni, elérve ezzel, hogy a valóságosnak hitt és tapasztalt dolgok
mögé látva megértsük viselkedésünk és érzelmeink kettősségét, gyakran
ellentmondásos voltát.
Kardos Sándor egészen különleges technikára építette fel filmjét. A
Résfilm kizárólag célfotókból áll, azaz célfotókamerákkal felvett
jelenetekből. A kísérlet a világon egyedülálló és rendkívül egyedi. Az
alapkoncepció, hogy a valóságot a szem becsapása által ábrázoló film
keltette térélmény ne legyen annyira konkrét. Mivel a célfotón ábrázolt
valóság sohasem létezett, nincs köze a tapasztalathoz. Tulajdonképpen
nem is technikai, inkább filozófiai kísérletről van szó. A szerkezet
filozófiája, hogy ha minimálisra szűkítjük a lehetőségeket, a mögött
akaratlanul is filozófiai háttér nyílik. Ez esetben, ahogy Berkeley
mondta: létezni annyi, mint érzékelni vagy érzékelve lenni.
Amikor
megvolt a forma, meg kellett tölteni tartalommal, azaz egy finom
szövésű, mögöttes jelentéssel bíró irodalmi művel. Akutagawa Ryunosuke
Zsebkendő című munkája 3-4 hónapos keresés eredménye, s többek között
egy ókori kínai elbeszélést és egy Rilke-novellát „ütött ki a
nyeregből”. Az, hogy a feldolgozott anyag teljesen más kultúrkörbe
tartozik, még direkt jót is tett a filmek, hiszen az alapvetően az
európai közönségnek szól, s minél távolabbi valami, annál jobban
rálátunk, ahogy Isten a világra.
Kardos Sándor: Résfilm
Kardos Sándor Résfilm című tizenkét perces kísérleti darabjában a képek
egészen sajátos, a megszokottól eltérő szerepet töltenek be. A Résfilm, Akutagava A zsebkendő című novellájának adaptációja
különleges vállalkozás, kár hogy a lenyűgöző képtechnika és a narráció
egy idő után, a befogadóképesség határát átlépve, megosztja a figyelmet.