Kazás István 1934. március 1-én született Csengődön. Egyéves korától Csepelen, a családi házban élt 1965-ig. A képzőművészeti Főiskolán 1960-ban diplomázott. Mesterei voltak: kmetty János, pór Bertalan, Barcsay Jenő, koffán károly, Hincz Gyula, ék Sándor és Végvári
Lajos. 1961–62-ben a képzőművészeti Főiskolán további képzettséget, középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1960-tól Csepelen tanított. Művésztanári munkája mellett folyamatosan alkotott, nyaranta a zsennyei, nagymarosi, a kecskeméti művésztelepeken dolgozott. Kaszás István egész életét a szerénység, a művészetek iránti olthatatlan szeretet jellemezte. A festészet mellett az irodalom, a zene, az éneklés jelentette a másik nagy szerelmet. Nemcsak szeretett, de tudott is énekelni, nagyon szép tenor énekhangja volt.
Az alkotó munka, a szívvel, lélekkel végzett pedagógiai tevékenység és a család iránti példamutató szeretet töltötte be mindennapjait. Figyelemre méltó, gazdag, sokszínű, hatalmas életművét, egy izgalmas intellektus művészi letétjeit a magamutogatás legcsekélyebb igénye nélkül, a kiállításokért történő tülekedés teljes mellőzésével hozta létre.
Kincset hagyott az utókorra, amibe bepillantást nyerhetnek a csepeliek, akik évtizedekig ismerték Kaszás István tanárt, és most szembesülhetnek néhány remekművével. Segítsen ez a kiállítás felfedezni Kaszás Ist-
ván festőművészt, a huszadik század utolsó évtizedeinek jelentős alkotóját!
Erdei Éva
