„Művészete mind szószerinti, mind pedig átvitt értelemben az otthon mélyéből nőtt ki. Katarzyna tehát épít, tervez, bútoroz, ragaszt, sző. Művei alapvetően zövetek. agy nagy, formátlan halmok, hangyabolyok, termeszvárak. Egyre megy. Arachné, Penelopé, vagy Katarzyna pókhálója – ezek a nevek ugyanahhoz a nőhöz tartoznak, aki folyamatosan ugyanazt az alkotást csinálja. Ez az őrülettel határos munka, amely a történetek szövése, ahol a fabula bizonyos értelemben azonosul az élettel. Örökös szegénység, trükközés, lyuktömögetés. Munkái patchworkök, az otthon felbukkanó, és porcicaként a sarkokat ellepő maradékok felhasználásán alapul, amelyeket a kutya se venne észre. Ám egy példás háziasszony pontosan tudja, hogyan kell felhasználni a régi papírszemetet, hiszen az ő otthonában semmi sem vész kárba.”
(Részlet Magdalena Ujma: ‘Édes rabszolgaság’ c. esszéjéből)
